alsósoknak

Azok a családok vagy már önállóan olvasó gyerekek, akik szerették az Óz, a nagy varázslót, A kis herceget és a népmesék világát, nem tévedhetnek nagyot, ha hozzáfognak Kertész Erzsi misztikus című Labirintójához. Egyszerre lesz szerencséjük a mese hőseivel részt venni ismeretlen szigetek felfedezésében, és a nagy, labirintóbéli utazás során szembesülni vele, hogy a korábban megfogalmazott kívánságok nem mindig úgy teljesülnek, ahogy azt remélték, de ez nem is olyan nagy baj.

Talán már korábbi bejegyzéseimből is kitűnt, hogy az otthoni közös meséléssel, olvasással (legalább) egyenértékűnek gondolom az ovikban, iskolákban történő közös irodalmi kalandozásokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek a nevelési- és oktatási intézményekben okos és szép szövegeket hallgassanak és a társaikkal együtt dolgozhassák fel azokat. Meggyőződésem, hogy közösségformáló, olykor talán még sorsfordító is lehet egy jó időben érkező szöveg. Erre bizonyíték és a könyves munkám során az egyik legnagyobb inspiráció Kate DiCamillo visszaemlékezése gyermekkora egyik meghatározó élményére

A legszerencsésebb eset, amikor egy könyv épp abban a pillanatban talál meg minket, amikor pont arra és semmi másra nincs szükségünk. Ilyen helyzetben érkezett hozzánk az Alfabéta és a negyvennégy rabló című könyv, amelyet ajándékba kaptunk a kisebbik lányom 5. szülinapjára a barátainktól. Az 5 évesem (Julcsi) egy éve kezdett érdeklődni a betűk iránt, akkoriban, amikor a nagytestvére (Anna) komolyabban is elmerült bennük.

"A második kötet a korábban megismert osztályból most Arikát állítja központba, aki teljesen átlagos kislány azt leszámítva, hogy hazudik, mint a vízfolyás. A hazugságairól olvasás közben bőven van időnk elgondolkodni. Például, hogy kivétel nélkül mindig ártalmas-e a füllentés, van-e, amikor jót cselekszünk azzal, ha nem mondunk igazat? Vagy hogy a valóság elferdítése már hazugságnak számít-e? Szembesülünk azzal is, hogy meddig hízhat egy kisebb lódítás, hogy olykor önálló életre kel, és maga alá temet, nem tudunk többé uralkodni felette. A legfontosabb kérdése a kötetnek, hogy Arika valóban hazudós típus-e. "

Az, hogy a gyermek otthon nekünk vígan, gondolkodás nélkül nemet mond, korántsem jelenti azt, hogy más helyzetekben, másféle csoportokban, más felnőttekkel szemben, vagy épp kortársainak nemet fog tudni mondani. Nem jelenti azt, hogy nemet fog mondani Petikének és Nórikának arra, hogy közösen kitépjék a legkisebb ovis alól a játékmotort az udvaron. És nem biztos, hogy nemmel felel arra, ha egy felnőtt olyat vár tőle, amit nem várhatna el. Röviden: még akár olyan helyzetekben sem biztos, hogy tud majd így reagálni, és sértetlenül kijönni az adott szituációból, amikor egyértelműen indokolt lenne. Egy-egy elszalasztott nem akár hosszan gyógyuló lelki sérüléseket is okozhat neki vagy másoknak. A nemet mondásról beszélni így hát akkor is indokolt, ha szülőként sokszor azt érezhetjük, örökké csak ezt hallgatjuk gyermekeinktől.

"Az ilyen könyvek úgy adnak mintákat a gyermeknek és a szülőnek bizonyos helyzetek megoldásához, működőképes magatartásformák elsajátításához, amelyek épp a személyes érintettség miatt nem biztos, hogy annyira maguktól értetődők. "