Akik a népmesékből kimaradtak

Kertész Erzsi: Labirintó

Azok a családok vagy már önállóan olvasó gyerekek, akik szerették az Óz, a nagy varázslót, A kis herceget és a népmesék világát, nem tévedhetnek nagyot, ha hozzáfognak Kertész Erzsi misztikus című Labirintójához. Egyszerre lesz szerencséjük a mese hőseivel részt venni ismeretlen szigetek felfedezésében, és a nagy, labirintóbéli utazás során szembesülni vele, hogy a korábban megfogalmazott kívánságok nem mindig úgy teljesülnek, ahogy azt remélték, de ez nem is olyan nagy baj. A Labirintó már a 9+ korosztály számára felteszi a nagy kérdést, hogy mi az utazás célja: valaminek az elérése vagy éppen az oda vezető út a lényeg. Újra egy szép és okos szöveggel van dolgunk, ahogy azt Kertész Erzsitől már megszokhattuk. Időnként felbukkan benne a könnyed humor is, miközben Orosz Annabella komoly illusztrációi szépen a szöveghez simulnak.

Kertész Erzsi Labirintójában mesebeli vidéken járunk, ahol emberek és emberi tulajdonságokkal felruházott, emberszerűen viselkedő állatok élnek együtt békességben. A konfliktus nem is emberek és állatok közt támad, hanem az ember és ember között. Ahogy főhősünk fogalmaz:

„Sajnálatos módon mifelénk, valami gonosz átoknak köszönhetően, kizárólag a legkisebb királyfik sikeresek és jó kiállásúak. Az idősebbek előtt viszont nem áll különösebb karrier – hacsak nem a Tó.”

A Labirintóban egyesül minden népmesék második, harmadik, sokadik bátyjainak mellőzöttsége, mondhatnánk azt is, hogy népmesei tájon járunk, ahol főhősünk, aki jelentős ambíciókkal van megáldva, az egyetlen lehetséges utat választja a kiteljesedésre. Mégpedig úgy dönt, hogy gondolásként vízre száll, és nekiindul a világot szegélyező Labirintó nevű tónak. Ez egyet jelent az otthon és az ismert világ feladásával.

Labirintó, ahogy a neve is sejteti, egy furfangos labirintusra hasonlító csatornarendszer ezernyi szigettel, melyek közül sok laktalan, sok pedig lakott. Labirintóból nem szokás visszatérni, egész egyszerűen azért, mert senki nem találja meg a kivezető utat, s egy idő után el is felejti, hova tartozott, ki volt ő egykor. Könnyen beláthatjuk, hogy egyetlen kiskirályfi karrierje se érne fel azzal, ha valaki gondolásként kievezne végre Labirintóból. Hősünk tehát nem kisebb célt próbál elérni, mint a sikeres hazatérést Labirintóból.

A Galambalatt nevű gondolával nem egyedül vág neki Labirintónak. Utasai mind valami olyasmit kutatnak, amit ebben a világban nem kapnak meg. Villő, a Sellő például letargikus hangulatban határozza el, hogy nekivág Labirintónak. „Gyógyulást keresek. Ugyanis teljesen kimerültem, már csak lebegni jár belém a lélek.” Hiú Ábránd, a földre pottyant hullócsillag csak Labirintó varázslatával juthat vissza az égre, márpedig igencsak ketyeg az óra, 24 órája van, hogy a Nagy Odagondoló visszagondolja őt helyére.

A húsvéti üdvözlőlapokról ismert Vényusz nevű fehér nyuszi, a korábbi fotómodell, színészi karriert akar befutni. Végül a hajóba száll Öcsém, a macska, aki filozófiatanár, és a sok tudás előcsalogatta belőle a vezetői ambíciókat. Öcsém Labirintóban egy olyan népet keres, amely elfogadná őt bölcs fejedelmének.

Útnak indul a csapat Labirintóba, ezzel mindörökké búcsút véve a világtól, otthonuktól.

Orosz Annabella illusztrációinak hatására az egész könyvet belengi a fojtogató, posványos hangulat. A víz vastag, olajszerű képződmény, benne baljóslatú vízi növények csavarodnak, nyúlnak. A szigetek víz fölé magasodó sötét árnyak ebben a komor, szürke, ködös lehangoló tájban. Komoly utazásra indultak tehát hőseink az ismeretlenbe, bőven van min elgondolkodniuk közben. Néhány utast sikerül célba juttatni. Van, aki mégis inkább visszatér, mert nem találta meg számítását.

Egy csodás fordulattal gondolásunk kezébe kerül Labirintó térképe, amit egy beszélő könyv őriz. Majd később a véletlen folytán a könyvet nyitó kulcsot is megkaparintja. A kezébe kerül tehát a lehetőség, hogy ő legyen az első hős, aki kijut Labirintóból. Csak egy dologgal nem számol, azzal, hogy rátalált közben egy társra, aki úgy ragaszkodik hozzá, mint még soha senki.