alsósoknak

10 tipp, trükk, jó tanács, melyek átgondolásával, alkalmazásával és a listán szereplő könyvek bevetésével bizony lehetséges a könyveket értő és azokat örömmel forgató kisiskolásokat nevelni.

Mivel a mai részben Berg Judit Rumini-sorozatának rajongói számára keresünk kalandokban szintén bővelkedő, letehetetlen gyerekkönyveket, így a családi felolvasásra alkalmas, nagyobb ovis korosztálynak szóló kiadványokkal kezdünk, majd eljutunk azokhoz az ifjúsági könyvekhez, melyek már azoknak az önállóan olvasó iskolásoknak nyújthatnak megoldást, akiknek sikerült  a teljes sorozatot felfalniuk. 

Belecsapunk a nyári szünetre javasolt gyerek- és ifjúsági könyvlisták 2. részébe! A tegnap közzétett, 1-2. osztályosoknak szóló önálló olvasmányok után a 3-4. osztályosoknak alkalmas könyvekkel érkezem. Igyekeztem ismét az átlag iskolásokhoz igazítani az ajánlott könyvek sorát, az egyszerűbb, haladós olvasmányok mellé a már "komolyabb" olvasmányokból is csempésztem be párat.

Ezt a könyvet magammal vinném egy lakatlan szigetre, keretbe foglalnám, kitüntetném a Babilon Kiadó munkatársait, akik lefordításra érdemesnek találták. Ha most, ebben a pillanatban barátaim könyvajánlást kérnének tőlem otthonra vagy ajándékötletnek 5+ korosztálynak, esetleg már bátrabban olvasó 7+ éves gyermeknek önálló olvasásra, habozás nélkül mindenkinek, minden alkalomra a Doryt ajánlanám.

A testvéri kapcsolat összetett természetét megragadni rendkívül nehéz úgy, hogy arról igazán jól beszéljünk. Ne legyünk például leegyszerűsítők, ne fessük azt túlságosan idillire, hibamentesre, mert a testvérek kapcsolata minden más, csak nem hibamentes és nem fekete-fehér. Egy örökre szóló kapocs ez, olyan kötődés, ami körbevesz, magától értetődő, akár a levegő. Akinek testvére van, már örökké azt a levegőt szívja be, nem tud úgy gondolkodni, úgy érezni, úgy élni, mintha nem lenne, fogalma sincs arról, milyen lehet, ha nincs.

Vannak olyan témák, amikkel nehezen barátkozom meg, amiktől a lehető legtovább próbálom távol tartani a gyermekeimet és magam meseolvasó anyukaként. Az egyik ilyen mumusom a vámpír- és zombiirodalom: a zöldes-fehéres bőr, a levehető fej, a holdfényben megcsillanó fehér fogak. A hetedik életévének betöltéséhez közeledő nagylányom azonban már több alkalommal is lelkesen tért haza az iskolából efféle beszámolókkal, hogy „ma az udvaron zombimeséket mesélt a barátnőm”. Ezek után úgy gondoltam, ideje átlépni itthon azt a bizonyos határt, ami a zombimentes és zombikkal dúsított irodalom közt húzódik.

Az első osztályos kislányom jó darabig derekasan ellenállt minden könyves kínálgatásomnak. Körülbelül ötéves kora óta ismerkedik a betűkkel, mire iskolás lett, össze is tudta olvasni őket, és a fejében értelmes szöveggé rendeződtek a jelhalmazok.

Karanténunk első hetében a sűrűsödő covid-tünetek közepette minden másnap vártuk, hogy barátaink beakasszanak a kapunkon egy-egy szatyornyi bevásárlást, általában friss kenyeret, gyümölcsöt és vizet, mivel első karanténnapunkon még csőtörésünk is volt, s a vezetékekbe sár került. Egyik nap a szokásos kenyeres pakk mellé kaptunk két olyan gyerekkönyvet is barátaink kedvencei közül, amit nekünk eddig nem sikerült beszerezni. Épp annyira szükségünk volt rájuk, mint az ivóvízre, főleg Philip Reeve és Sarah McIntyre Sen és a száguldó szán című nagyszerű kalandos könyvére. Félretettünk minden mást, amit akkor épp olvastunk, hogy elmélyülhessünk Sen és Sika izgalmas kalandjaiban.