alsósoknak

Az Égigérő nyári gyermek- és ifjúsági könyvajánlója

10 tipp, trükk, jó tanács, melyek átgondolásával, alkalmazásával és a listán szereplő könyvek bevetésével bizony lehetséges a könyveket értő és azokat örömmel forgató kisiskolásokat nevelni.

Mivel a mai részben Berg Judit Rumini-sorozatának rajongói számára keresünk kalandokban szintén bővelkedő, letehetetlen gyerekkönyveket, így a családi felolvasásra alkalmas, nagyobb ovis korosztálynak szóló kiadványokkal kezdünk, majd eljutunk azokhoz az ifjúsági könyvekhez, melyek már azoknak az önállóan olvasó iskolásoknak nyújthatnak megoldást, akiknek sikerült  a teljes sorozatot felfalniuk. 

Belecsapunk a nyári szünetre javasolt gyerek- és ifjúsági könyvlisták 2. részébe! A tegnap közzétett, 1-2. osztályosoknak szóló önálló olvasmányok után a 3-4. osztályosoknak alkalmas könyvekkel érkezem. Igyekeztem ismét az átlag iskolásokhoz igazítani az ajánlott könyvek sorát, az egyszerűbb, haladós olvasmányok mellé a már "komolyabb" olvasmányokból is csempésztem be párat.

Ezt a könyvet magammal vinném egy lakatlan szigetre, keretbe foglalnám, kitüntetném a Babilon Kiadó munkatársait, akik lefordításra érdemesnek találták. Ha most, ebben a pillanatban barátaim könyvajánlást kérnének tőlem otthonra vagy ajándékötletnek 5+ korosztálynak, esetleg már bátrabban olvasó 7+ éves gyermeknek önálló olvasásra, habozás nélkül mindenkinek, minden alkalomra a Doryt ajánlanám.

A testvéri kapcsolat összetett természetét megragadni rendkívül nehéz úgy, hogy arról igazán jól beszéljünk. Ne legyünk például leegyszerűsítők, ne fessük azt túlságosan idillire, hibamentesre, mert a testvérek kapcsolata minden más, csak nem hibamentes és nem fekete-fehér. Egy örökre szóló kapocs ez, olyan kötődés, ami körbevesz, magától értetődő, akár a levegő. Akinek testvére van, már örökké azt a levegőt szívja be, nem tud úgy gondolkodni, úgy érezni, úgy élni, mintha nem lenne, fogalma sincs arról, milyen lehet, ha nincs.

Vannak olyan témák, amikkel nehezen barátkozom meg, amiktől a lehető legtovább próbálom távol tartani a gyermekeimet és magam meseolvasó anyukaként. Az egyik ilyen mumusom a vámpír- és zombiirodalom: a zöldes-fehéres bőr, a levehető fej, a holdfényben megcsillanó fehér fogak. A hetedik életévének betöltéséhez közeledő nagylányom azonban már több alkalommal is lelkesen tért haza az iskolából efféle beszámolókkal, hogy „ma az udvaron zombimeséket mesélt a barátnőm”. Ezek után úgy gondoltam, ideje átlépni itthon azt a bizonyos határt, ami a zombimentes és zombikkal dúsított irodalom közt húzódik.

Az első osztályos kislányom jó darabig derekasan ellenállt minden könyves kínálgatásomnak. Körülbelül ötéves kora óta ismerkedik a betűkkel, mire iskolás lett, össze is tudta olvasni őket, és a fejében értelmes szöveggé rendeződtek a jelhalmazok.