Elfér még otthon nálatok öt kölyök?

Enid Blyton Öt kölyök sorozata

Az első osztályos kislányom jó darabig derekasan ellenállt minden könyves kínálgatásomnak. Körülbelül ötéves kora óta ismerkedik a betűkkel, mire iskolás lett, össze is tudta olvasni őket, és a fejében értelmes szöveggé rendeződtek a jelhalmazok.

Mivel a nagybetűs összeolvasás már régebb óta megy neki, beszereztünk több csupa nagybetűs könyvet, aztán ahogy iskolába került, varázslatos módon meg-megjelentek itthon a legkülönfélébb, kezdő olvasókat célzó kiadványok. Ezeket én lépten-nyomon a keze ügyébe helyeztem, véletlenül ott hagytam például az asztala sarkán, külön kosárba rendezgettem őket, hogy ki legyenek emelve az itthoni áradatból. Esetleg önálló polcot kaptak, ami előtt újra és újra idegenvezetést tartottam a nagyobbik kislányomnak. Csalinak fel-felolvastam belőlük, néha pedig orv támadóként egy szobaszegletből ugrottam elő, hogy „na, na most van kedved egy kicsit olvasni???” Egyszóval bosszantó egy üldözővé váltam. Nem tehetek róla, nem akartam, de nem tudtam ellenállni. Azt hiszem, aki irodalommal foglalkozik, vagy egyszerűen botrányosan szeret olvasni, az a gyermeke születése pillanatától vár arra, hogy végre meg tudja osztani vele ezt a csodás világot, az önálló olvasásét.

A hétévesem azonban minden kísérletnek ellenállt, fittyet hányt próbálkozásaimra. Amit a kezébe adtam, mindent félredobott, figyelmen kívül hagyott. Éreztem, hogy a vehemens tukmálással is gondok vannak, és abszolút az ellenkező hatást érem el vele. Így amikor megérkezett hozzánk Enid Blyton Öt kölyök sorozatának első két kötete, amelyekhez igen nagy reményeket fűztem titokban, egyszerűen semmit se csináltam. Szinte viszketett a kezem, folyton mantráznom kellett magamnak, hogy ezt ugyan nem fogod tukmálni, békén hagyod vele a gyermeket! Tessék megnyugodni, leállni!

Nem mondtam a kislányomnak, Annának, hogy ez is kezdő olvasóknak ajánlott könyv, nem mondtam, hogy vélhetőleg igen izgalmas, hogy még hasonlít is rá az Anna nevű szereplő, és hogy van benne egy kutya is, aki épp olyan jó barát, mint a mi kutyánk.

Lapítottam, és vártam. Majd egy kórházi éjszakából hazatérve (igen, covid osztály) azzal fogadott a család egymás sarkát taposva, Annát előre tolva az ajtóban, hogy végre elolvasta önállóan élete első könyvét.

A nagylányom úgy tartotta a magasba az Öt kölyök Vacak a hős című második részét, mint a Szent Grált, vagy mint egy fénylő kupát, én meg örömtáncot jártam. Végre, végre!

Anna alig várta, hogy elmondjon mindent. Azt, hogy miről szól a könyv, hogy miért tetszett neki, hogy miért ezt választotta ki olvasásra, hogy a ház mely szegleteiben olvasta, hogy némán és hangosan is olvasta az ötéves húgának, hogy könyvjelzőt rajzolt hozzá, hogy olvasta vacsora közben, és akkor, amikor unatkozott, amikor hiányoztam neki, mert éppen kétségbeesve feküdtem egy kórházi ágyon. Szóval az én kisiskolásom Enid Blyton könyvével tudott meg egy csomó mindent az önálló olvasásról, hogy csodaszer, hogy elűzi az unalmat, hogy amikor keservesen telik az idő, eltereli az ember figyelmét, hogy magunkra ismerhetünk egy-egy könyvben, hogy néha beszippant, és nem ereszt.

Azért kezdte a második kötettel, mert – elmondása szerint – ez tűnt neki izgalmasabbnak. Valóban az is, hiszen öt barát (Alex, Anna, Simon és Doma, az unokatestvérek és Alex kutyája, Vacak) valódi emberrablásba keverednek. Épphogy megismerkednek Bércz Olivérrel, egy híres kutató kisfiával a strandon, máris a megmentésére kell sietniük. Szerencséjükre Vacak kutya a helyzet magaslatán áll, nemcsak kitűnő szimatában bízhatnak, de vállalja a harcot is a gyerekekért. No, azért nem kell aggódni, végül a merészség és a furfang győz, mindenki épségben hazajut.

Enid Blyton történetei közül már négy kötetet jelentett meg a Kolibri Kiadó, amivel igencsak a kedvében járnak a kezdő olvasóknak. A kis zsebkönyvformátum igazán kézbe kívánkozik, akárcsak az olvasást bátorító kép-szöveg arány. A tejes oldalnyi szövegek egyhangúságát szépen megbontják a tripla akkora betűmérettel és vastagon szedett szavak. Az oldalakon nagy részben az 5-10 sor/oldal szövegmennyiséggel találkoznak a kis olvasók, elvétve akad 1-2 teljes oldalnyi mondattömb. A kevéske szöveg azonban nem jelenti azt, hogy ezekben a történetekben szűken mérik a kalandokat.

A kislányom épp azt emelte ki, hogy az Öt kölyök könyveket megelőzően semmi nem keltette fel az érdeklődését az ajánlott művek közül. Semmi nem volt elég izgalmas vagy nem úgy volt izgalmas, mint ezek a könyvek. Az illusztrációkról ugyan nem mondott egy szót sem, de a kishúgát gyakran odahívta egy-egy képhez, sugdosott neki, majd nagyokat nevettek, miután figyelmesen áttanulmányozták az adott oldalra került érdekességeket.

Az érzelmi skála végleteit felvonultató arckifejezésekkel találkozunk a könyvekben, nincs időnk elunni magunkat, s nemcsak a gyerekek, még az állatok is állandóan rémültek, meglepettek, csodálkoznak, összezavarodott fejet vágnak. Nincs idő a közömbösségre, a megpihenésre és a szimpla, nyugodt mosolygásra ezekben a könyvekben, csak úgy pörögnek az események, mindig mindenki akcióban van, hiszen az öt kölyök, az öt barát állandóan belekeveredik valamibe.

A sorozatot indító első kötet, a Lovas kaland számomra visszaidézte a gyerekkoromat, amikor már egyedül elmehettem biciklizni a barátaimmal. Mekkora szabadság volt az, s hogy akkoriban tényleg mindig történt valami, vagy mi úgy alakítottuk, hogy történjen. Az ember akkor azt érezte, nincs határa annak, ahova biciklivel eljuthat. A Lovas kaland egy szokványos közös biciklizéssel indul, amely aztán lóhajszába csap át, hiszen Lőrinc bácsi világszerte ismert értékes versenylova megbokrosodik, és világgá szalad. Illetve csak megpróbálkozik vele, mert az öt kölyök ezt nem hagyhatja.

Biztosan minden gyermeknél megvan az a könyv, ami eléri az ingerküszöbét, ami segít legyőzni az akadályokat. Hiszen az olvasás közel se olyan könnyű, eleinte igencsak fárasztó, még akkor is, ha nagyon érdekes és izgalmas az adott történet. Elfárad a szem, az agy, a koncentráció csökken, elkalandozik a kis olvasó, pihenésre vágyik a hosszú, monoton betűsorok után.

Nálunk épp az Öt kölyök volt ez a varázskönyv, ami segített megugrani az akadályokat. Ki tudja, talán máshol, más gyermeknél is működik majd!

Enid Blyton: Öt kölyök