Kiss Ottó: A bátyám öccse
A testvéri kapcsolat összetett természetét megragadni rendkívül nehéz úgy, hogy arról igazán jól beszéljünk. Ne legyünk például leegyszerűsítők, ne fessük azt túlságosan idillire, hibamentesre, mert a testvérek kapcsolata minden más, csak nem hibamentes és nem fekete-fehér. Egy örökre szóló kapocs ez, olyan kötődés, ami körbevesz, magától értetődő, akár a levegő. Akinek testvére van, már örökké azt a levegőt szívja be, nem tud úgy gondolkodni, úgy érezni, úgy élni, mintha nem lenne, fogalma sincs arról, milyen lehet, ha nincs. Akinek pedig soha nem volt testvére, annak nagyon nehéz lehet megértenie, miről is van szó, miben is áll ez a kötődés. Épp ezért nagyon örültem, hogy Kiss Ottó ezt a kapcsot már a címmel megragadja új kötetében. A bátyám öccse című könyv nem arról mond sztorikat, hogy a testvérek időnként nehezen férnek meg egymással, nem is arról, hogy mennyire szeretik egymást minden civódás ellenére, hanem tömören azt mondja: a létezésük egymástól függ. Vagyis én a bátyám öccse vagyok, ő pedig az én bátyám. Én nem én vagyok, nem egyedül vagyok, és ez már sosem lesz másként.
A nagylányom, Anna és a kislányom, Julcsi se tudja értelmezni azt a helyzetet, hogy a másikuk valaha nem létezett. Persze tudják pontosan, hogy volt ilyen (két év köztük a különbség), de a fantáziájuk nem terjed addig, hogy ezt elképzeljék. Erről számos kijelentésük tanúskodik. Például egyáltalán nem szeretnek olyan babakori fotókat, videókat nézegetni, amin még csak Anna van jelen. Könnyebben kitalálnak egy egész fantáziavilágot az udvarunk borostyánlepte sarkába, mint azt a világot, amelyikben ők nem részei egymás életének.
Kiss Ottó testvérkönyvébe öt, egészen novellisztikus prózavers került. Mindegyik egy-egy koherens kis pillanatkép egy fiú testvérpár életéből. A kiskamaszkor határát átlépő, még javarészt gyermeki gondolkodású öcs és a kamaszkorú, épp a szerelmi kapcsolat érzelmi hullámvasútján száguldozó, a szexualitást felfedező báty mindennapjaiba pillanthatunk be.
A versek közös nevezője a kapcsolatukat háromszöggé alakító barátnő. Átformálja az életüket: amióta ő van, azóta gyakrabban kerül ki a nagytesó ajtajára a BELÉPNI TILOS (TESÓKNAK IS!) tábla. Azóta a báty társasozás közben is fél szemmel a mobilját figyeli, s ha a barátnő ráér, a visszavágó biztosan elmarad. Azóta a báty kedves gyűjteményébe tartozó, egykor nagy becsben tartott legófigurák lassan az öccséhez vándorolnak fizetség gyanánt a titoktartásért. A gyerekkor így lép át a kamaszkorba, ami egyszerre el is távolítja a két testvért, közben pedig a titoktartás miatt szorosan össze is köti őket.
Ahogy a báty életének mindig is része volt a kisebb testvér, el kell fogadnia, hogy még a szexuális életének, párkapcsolatának is a része. Hallgatózik ugyanis az ajtó előtt (a hallókészülékkel, amit a bátyjától kapott gúnyos ajándékként alkalmi süketség ellen). Az öcs hallgatásán múlik az, hogy máskor is kettesben lehessen a báty és a barátnője, s ne bukjanak le a szülők előtt. A kistesó az ajtó túloldalán eleget hallgatózott ahhoz, hogy pontosan tudja, milyen titkot is őriz ő, s hogy az mennyi legófigurát ér.
tudom, hogy mire megy ki a játék,
tudom, hogy szerelmeskednek,
sőt lehet, hogy még csókolóznak is.
A báty párkapcsolatának kihívásai, a veszekedések, a sértettségek és az időleges szakítások alkalmat adnak arra, hogy a két testvér áthidalja a kiskamasz- és a kamaszkort elválasztó hasadékot, kitárják egymás közt a zárt ajtókat. Egész jókat kezdenek beszélgetni, a kisebbik testvér már nemcsak nyűg, hátrahagyhatatlan kolonc, hanem hirtelen baráttá, egyenrangú partnerré kezd változni. A nagyobb testvér pedig mint egyfajta bölcs tanító a kamaszkorba átvezérlő kalauzként kezd el viselkedni.
de hát az ember társas lény,
ezért nem sokáig bír egyedül meglenni,
tehát előbb-utóbb szüksége lesz a másikra,
így aztán ők mindig őszintén
megbocsátottak egymásnak,
és az őszinte megbocsátás után
már egyikük se emlékezett a rosszra
Baranyai (b) András illusztrátor a két testvér, illetve a mellettük megjelenő emberalakok (barátnő, édesanya) ábrázolásában a kötet egyik visszatérő tartalmi eleméhez, a különálló szövegek összetartozását is biztosító motívumhoz, a legófigurákhoz nyúlt. A kevés vonallal rajzolt arckifejezések, a szögletes testábrázolások mind legó jelleget kölcsönöznek az illusztrációknak, ami számomra azt bizonyítja, hogy Baranyai (b) András értő és érzékeny olvasója volt Kiss Ottó verses pillanatképeinek. S így maguk az illusztrációk is kiváló értelmezési lehetőséget nyújtanak a kötet szövegeihez.
Kinek ajánlom ezt a könyvet kicsit bővebben a 7+ éves (borítóra nyomtatott) korosztályi megjelölés mellett? Azoknak, akik nem szeretik egyszerűen kipipálni a könyveket, hogy hurrá, ezt is olvastuk, hanem időt adnak a szövegnek, viszik magukkal fejben suliba, munkába, a következő konfliktusba, ünnepekre, a mindennapokba. Azoknak az egyke szülőknek, akik gyermekeiket elnézve tanulják, milyen is testvérnek lenni, nehezen igazodnak el rajtuk, s valamiféle vonalvezetőre vágynak. Azoknak a szülőknek, akiknek van testvére, hogy a nehezen megfogalmazható átadásához segítséget kapjanak. Érzelmi intelligencia fejlesztésére feltétlenül. A kiskamaszkorba lépő tesóknak, és kamaszkorú nagytesóknak. Mindazoknak, akik szerint az emberi kapcsolatok nem könnyen megfejthető matematikai egyenletek. Azoknak a testvéreknek, akik akár egyetlen egyszer is tartottak igazságtalan hegyi beszédet a kisebb testvérüknek arról, mekkora kolonc is ő a nyakukon, s azoknak a kisebb testvéreknek, akik gyakran ragadnak a bezárt ajtó túloldalán szemközt a tilos belépni táblával. Tanároknak, akik felső tagozatos magyarórákra olyan feldolgozni való szövegeket keresnek, amelyek képesek megszólítani, elgondolkodtatni diákjaikat. És persze mindenkinek, aki szereti a legót. ;)
Cím: A bátyám öccse
Író: Kiss Ottó
Illusztráció: Baranyai (b) András
Kiadó: Pagony
Év: 2020
Oldalszám: 56
Korosztály: 7+
