magyar kortárs

Pár hete egy újabb izgalmas kalandba vágtunk a Neveljünk olvasókat! csoportban. Olyan csoporttagok jelentkezését vártuk, akik szívesen elolvasnának és véleményeznének egy általunk kiválasztott könyvet. Első kalandunk alanya egy friss kiadású kötet lett, a Kisgombos Kiadó A két csillag - Egy vándor mesemondó történetei című kötete.

2018 októberében, a Neveljünk olvasókat! Facebook csoport indulásakor az első 1500 tagot kérdeztem meg, náluk mely gyermek- és ifjúsági könyvek voltak a család aprajának és nagyjának abszolút kedvencei. A tagok által javasolt könyvekből készült összeállítás azóta is az Égigérő egyik legnépszerűbb bejegyzése. Évről-évre szülők ezrei olvassák el, és indulnak el a listánk alapján könyvesbolti vagy könyvtáras „bevetésekre”. Idén, a 3. születésnapunk és a 30.000-ik csoporttag megérkezése alkalmából újra feltettem a kérdést a napi szinten mesélő, felolvasó vagy már önállóan olvasó gyerekeket nevelő csoporttársaimnak: Ha csak 3 gyerek- vagy ifjúsági könyvet ajánlhatnál családotok kedvenceiből másoknak, melyek lennének azok?

Amikor egyik barátnőmnek említettem, hogy találtunk egy könyvet, amelynek a bonyodalma éppen az, hogy egy anyuka nem akar a kisfia szobájában legóba lépni, azonnal kölcsön kérte azt tőlünk. A könyv címe egyszerűen és nagyszerűen ez: Smorc Angéla nem akar legóba lépni. Dániel András kis könyvecskéje azok közé az elárvult gyöngyszemek közét tartozik, amelyeket a nagyágyú sorozat, a Kuflik (Merítés-díj: Az évtized gyermekkönyv sorozata, 2. helyezett) talán kissé kitakar.

Amikor hozzáfogtam, hogy írjak a Kerge ABC-ről, a 7 éves nagyobbik lányom, Anna elhessegetett a gépem elől mondván, ő is szeretne írni valamit erről a könyvről. A kisebbik, 5 éves lányom, Julcsi meg magához húzott, mint aki fejelni készül egy kocsmai verekedésben: „miért írsz róla? Ugye, nem akarod eladni???”

A testvéri kapcsolat összetett természetét megragadni rendkívül nehéz úgy, hogy arról igazán jól beszéljünk. Ne legyünk például leegyszerűsítők, ne fessük azt túlságosan idillire, hibamentesre, mert a testvérek kapcsolata minden más, csak nem hibamentes és nem fekete-fehér. Egy örökre szóló kapocs ez, olyan kötődés, ami körbevesz, magától értetődő, akár a levegő. Akinek testvére van, már örökké azt a levegőt szívja be, nem tud úgy gondolkodni, úgy érezni, úgy élni, mintha nem lenne, fogalma sincs arról, milyen lehet, ha nincs.

"Elárulok egy titkot! Minden háznak van meséje! Annak is, amelyikben épp most éltek." – így kezd bele Both Gabi elbeszélője, a Túrmiksz nevű keverő-, kavaró-, aprító és passzírozógép a mesélésbe a Kakaókatona és Tejhercegnő című mesekönyvben.

Azok a családok vagy már önállóan olvasó gyerekek, akik szerették az Óz, a nagy varázslót, A kis herceget és a népmesék világát, nem tévedhetnek nagyot, ha hozzáfognak Kertész Erzsi misztikus című Labirintójához. Egyszerre lesz szerencséjük a mese hőseivel részt venni ismeretlen szigetek felfedezésében, és a nagy, labirintóbéli utazás során szembesülni vele, hogy a korábban megfogalmazott kívánságok nem mindig úgy teljesülnek, ahogy azt remélték, de ez nem is olyan nagy baj.

Irkafirka Anna, Irkafirka Anna! Így csúfolták oviban a csoporttársak a nagyobbik lányomat annak idején, ami miatt sokat sírdogált otthon, és ami miatt egy jó darabig nem volt hajlandó rajzolni. Annyira berögződött ez a sértés nála, hogy ha rajzoláson kapva rákérdeztem nála nagy lelkesedve, min dolgozik éppen, összegyűrte a lapot mondván, hogy „semmi, ez csak irkafirka, én nem tudok rajzolni”. Oh, ezek az ovis bántások! Olyan mélyen tudnak sebezni! Az ember nem is gondolná, mennyire.