Agócs Írisz: Rajzolj egy krumplit!
Irkafirka Anna, Irkafirka Anna! Így csúfolták oviban a csoporttársak a nagyobbik lányomat annak idején, ami miatt sokat sírdogált otthon, és ami miatt egy jó darabig nem volt hajlandó rajzolni. Annyira berögződött ez a sértés nála, hogy ha rajzoláson kapva rákérdeztem nála nagy lelkesedve, min dolgozik éppen, összegyűrte a lapot mondván, hogy „semmi, ez csak irkafirka, én nem tudok rajzolni”. Oh, ezek az ovis bántások! Olyan mélyen tudnak sebezni! Az ember nem is gondolná, mennyire.
A 4 éves státuszon a védőnő csak mondogatta, hogy pedig kéne, nagyon kéne rajzolgatni, színezni, hiszen mi lesz így a finommotorikával meg a ceruzafogással. Mondogatta ezt az óvónéni is, arra bíztatott, hogy erőltessem, még tippeket is adott. Akármivel próbálkoztunk, az vagy érdektelenségbe fulladt, vagy teljes ellenállásba ütközött, én meg egyszer csak ráhagytam. Arra gondoltam, hogy én a legkevésbé sem szeretném, ha valaki állandóan azon lovagolna, hogy énekeljek, énekeljek, énekeljek, legfőképpen azért, mert nincs hallásom, nem jó a hangom. Szóval békén hagytuk, akármi is lesz a finommotorikával. Ahogy távolodtunk az ovitól, például beköszöntött a nyári szünet, Anna leült rajzolgatni vagy aszfaltrajzokat készített otthon, ami nekünk hatalmas öröm volt még akkor is, ha nem lehetett a csoporttársai rajzaihoz mérni. De! Még ekkor is ragaszkodott ahhoz, hogy nem szeret rajzolni, színezni, és nem is tud.
Bárcsak akkoriban lett volna egy olyan segítő könyvünk, mint Agócs Írisz Rajzolj egy krumplit! című könyve! Azért nevezem segítő könyvnek, mert a közben iskolássá cseperedett kislányom talán életében először élt át sikerélményt a rajzolásban, amikor a mikuláscsomag mellé támasztott könyvből rajzolgatni kezdett. Vonalról vonalra, satírozásról satírozásra haladt, követte a lépéseket, és egyik rajza jobban sikerült, mint a másik. Annában mindig nagy fegyelem lakozott, és most ezt kiválóan tudta mozgósítani, amikor egy illusztrátornak az a mókás ötlete támadt, hogy bepillantást enged műhelytitkaiba. A megannyi gyermekkönyvből ismerős Agócs Írisz a krumplikönyvével nem kevesebbet állít, mint azt, hogy ha egy alaktalan krumplit le tudsz rajzolni, akkor már akármit le tudsz rajzolni. Azt is mondhatnánk, hogy az ő alkotó szemét, az alkotó gondolkodását adja a gyermek alkotó kezéhez ezzel a könyvvel. A gyermek úgy halad a krumplitól a lajhár, a tacskó, a krokodil ábrázolása felé, hogy Agócs Írisz mindig megmutatja neki a következő egyszerű lépést. Mindig csak épp ennyit, a következő lépést. S ha sok kis lépést teszünk előre, néha radírozunk is, hamarosan olyan kedves és valóban felismerhető, azonosítható igazi rajzok születnek a keze alatt, amelyekre akármelyik gyermek büszke lehet. Sőt! Nem is csak a gyermek lehet rá büszke. A rajzolás tehetségéből, az ahhoz való érzékből a legkisebb mértékben sem részesült emberként azt kell mondanom, hogy nekem is sikerélményt okozott a könyv, így a kislányommal meg tudtuk osztani örömünket. Nemcsak az ő sikerének örültem, hanem annak is, hogy az én kezem alatt is cuki láma született.


A tetőpontjára akkor hágott a krumpliőrület, amikor a kislányom azt mondta nekem négyszemközt pironkodva: „Anya, én igazából szeretek rajzolni.”

S aztán ezt a könyvet vitte az osztályának bemutatni. Ugyanis a kis elsősöket bátorítja a tanító nénijük, hogy ha olvasnak valamit önállóan, forgatnak valami olyan könyvet, ami esetleg másoknak is tetszene, mutassák azt be röviden a társaiknak. Az ötlet remek. Én őszintén szólva igyekeztem kissé presszionálni a lánykámat.
„Miért nem viszed a Winnie boszit? Akkorákat nevettünk rajta!”
„Miért nem viszed A Ne félj, Apát? Olyan szépen olvastál belőle tegnap...”
Róla lepergett minden, kitartott a krumplikönyv mellett. Azt hiszem, belül mélyen azt szerette volna közölni a társaival, hogy egy, a rajzolás miatt évekig piszkált kislány miként talált rá egy olyan könyvre, amely képes megvédeni őt a bántásokkal szemben. Egy olyan könyvre, amelyik visszaadta a lelkesedését és a kedvét ahhoz, hogy alkosson, rajzoljon, színezzen. Akárhogy is, Agócs Írisz krumplikönyvét mindenkinek ajánlom, aki eddig azt hitte magáról, hogy ő nem szeret rajzolni.

Cím: Rajzolj egy krumplit!
Szerző: Agócs Írisz
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kft.
Év: 2020
Oldalszám: 61
Korosztály: 4+

