művészetekről

Irkafirka Anna, Irkafirka Anna! Így csúfolták oviban a csoporttársak a nagyobbik lányomat annak idején, ami miatt sokat sírdogált otthon, és ami miatt egy jó darabig nem volt hajlandó rajzolni. Annyira berögződött ez a sértés nála, hogy ha rajzoláson kapva rákérdeztem nála nagy lelkesedve, min dolgozik éppen, összegyűrte a lapot mondván, hogy „semmi, ez csak irkafirka, én nem tudok rajzolni”. Oh, ezek az ovis bántások! Olyan mélyen tudnak sebezni! Az ember nem is gondolná, mennyire.