A legszerencsésebb eset, amikor egy könyv épp abban a pillanatban talál meg minket, amikor pont arra és semmi másra nincs szükségünk. Ilyen helyzetben érkezett hozzánk az Alfabéta és a negyvennégy rabló című könyv, amelyet ajándékba kaptunk a kisebbik lányom 5. szülinapjára a barátainktól. Az 5 évesem (Julcsi) egy éve kezdett érdeklődni a betűk iránt, akkoriban, amikor a nagytestvére (Anna) komolyabban is elmerült bennük.
Aztán Anna ősszel iskolát kezdett, és Julcsi végképp elhatározta, hogy ő egy lépéssel se maradhat le a tesótól olvasásban. Ez persze nem olyan egyszerű, az iskolában a tanító nénik és a tudásszomjas gyerekek embertelen munkát végeznek nap mint nap. Akinek a gyerekei már ott tartanak, hogy ismerik a betűket, biztos tudják, hogy az általában nem jár együtt automatikusan az összeolvasás és szövegértés képességével. Azon még nagyon-nagyon sokat kell dolgozni. Az egy olyan magas fal, amelyet szinte téglánként kell lebontani, hogy a betűk ismeretének oldaláról átjussunk a túloldalra, a folyamatos összeolvasás, az értő olvasás vidékére. Míg a nagyobbik, most már 7 éves lányom lassanként a túloldalra ér, a kisebbik még javában bontja a falat, és ez idegesíti is. Julcsi így igazán bele tudta magát képzelni az Alfabéta főszereplőjének, Petinek a bőrébe.
Peti egy kétgyerekes család legkisebb tagja, aki arra gyanakszik, egy hatalmas összeesküvés fonja körbe az egész világot, amelynek sajnos a saját szülei és a nagyobb testvére is tagja. Ennek nagyjából az a lényege, hogy titkos üzeneteket fejtenek meg, és adnak tovább másoknak. A kódot és a jeleket mind ismerik, de nem áll szándékukban ezt Petivel vagy például ovis társaival megosztaniuk. Peti úgy beszél az összeesküvésről az oviban, ahogy azt a kicsik gyakran teszik. Sokszor megértés nélkül visszamondják, szajkózzák az ovis közegben, amiket otthon hallanak vagy amit a tévéből, rádióból kifüleltek. Így tehát a konteóról Peti ekként számol be pajtásainak:
Egy Alfabéta nevű fönícicia terrorista üzenget. Negyvennégy rablót küldött szerte a világban. Ez a negyvennégy küldönc titkos üzeneteivel fogva tart minden országot, minden birodalmat. De én megfejtem a titkos jeleket… ” Az ovis csoport egészen izgalomba jön Peti bátorságától, hirtelen nagyon érdekes kisfiú lesz belőle, hiszen egy komoly összeesküvés-elméletet akar leleplezni, amelynek a saját családja is részese, annak ellenére, hogy „…nem látszott rajtuk semmi különös. Pont olyanok voltak, mint más papa és mama: volt két lábuk, két kezük, és éppen a két fülük között volt a fejük, mint rendesen. Egy lestrapált autóval járnak, ami annyira öreg, hogy nem lehet megállapítani, milyen márka.
Álom és valóság összegubancolódik a kisfiú fejében. Egy hajléktalan férfi a játszótér közelében összehordott neki némi kuszaságot Alfabétáról, aki az összeesküvés feje, s aki egy bérházba költöztette csatlósait, a negyvennégy rablót. Ők jelenleg állat képében élik mindennapjaikat, noha korábban emberek voltak, s mindegyik őriz egy-egy jelet. Ha Petinek sikerül összegyűjteni ezeket a jeleket, akkor utána nem maradnak titkok előtte. Peti álmában természetesen nem tud szabadulni a hallottaktól és saját fantáziája képeitől, elkezdi bejárni azt a bizonyos bérházat, sorban nyitogat be a lakásokba, megismerkedik a jelek őreivel, kicsit beszélget velük, majd az aktuális jelet, az ott őrzött betűt távozás után szépen sorban beírja füzetébe. Másnap mindig beszámol az oviban a tapasztaltakról és a nyomozása előre haladásáról. Peti sok olyasmit hall nyomozása közben, sok olyan utalást tesznek a jelek őrei neki, ami egyáltalán nem kicsi gyereknek való téma. Például felmerül az eladósodás, bedőlt hitelek problémája vagy az Aranykéz utcai robbantás is. Mielőtt a szívükhöz kapnának az olvasókat nevelők mondván, hogy ilyet hogyan lehet gyereknek felolvasni, érdemes kicsit elgondolkodni az önálló olvasás természetén. Amint a gyermekünk megtanul olvasni, nem maradnak előtte titokzatos szövegek. Például nem marad előtte titokban a postaládánkba dobott szórólapok üzenete, ha előbb veszi ki, mint mi. Vagy a fejünk fölé magasodó óriásplakátok uszításaihoz, a demagóg szövegekhez, a manipulatív reklámokhoz is azonnal hozzáfér. Hirtelen egész sor olyan témával és utalással fog találkozni, amelyet semmiképp sem az ő fülének, szemének szánunk. Háy János az Alfabétával többek közt erre is mutat rá, hogy Peti az olvasni tanulással máris belépést nyer a felnőttek világába, amelyből mérhetetlenül sok nem gyereknek való információ fogja nagyon hamar elérni.
Nagy ovisoknak, betűkkel izgatottan ismerkedő gyerekeknek, kisiskolásoknak ajánlom a könyvet. Mi minden lakásból úgy távoztunk Petivel karöltve, hogy előtte a gyerekek az illusztrációkon végigrajzolták az ujjukkal a kis- és nagybetűket föntről lefelé, balról jobbra, és meg-megálltunk a könyv fontos megjegyzéseinél. Megtudtuk például, hogy vannak egymáshoz nagyon hasonló betűk, amelyeket csak az ékezetek milyensége vagy mennyisége különböztet meg egymástól, vagy léteznek olyan betűkapcsolatok, mint a cs, gy, ty, szóval amelyek igyekeznek minket, kódfejtőket összezavarni. De ha sokat beszélünk ezekről, sokat gondolkodunk róluk, akkor kiváló kódfejtőkké, olvasni-írni tudó emberekké válhatunk.
Cím: Alfabéta és a negyvennégy rabló
Szerző: Háy János
Illusztráció: Maros Krisztina
Kiadó: Manó Könyvek
Év: 2018
Oldalszám: 128
Korosztály: 6+
