Arika: egy nagyot mondó kisiskolás

Kertész Erzsi: Göröngyös Úti Iskola 2. – Lássatok csodát!

Kertész Erzsi Göröngyös Úti Iskola címmel kiadott könyvsorozatának első része akkorát szólt nálunk otthon, hogy amint becsuktuk a kötetet, már nyitottuk is ki a folytatást. A nagyobbik kislányom, aki nemrég kezdett iskolát, a beavatottak izgalmával hallgatja a történeteket és büszke is erre. A kisebbik gyerkőcöm pedig, aki nemrég lett 5 éves, egy jövendőbeli, izgalmakkal teli világról gyűjt előre információkat.

A második kötet a korábban megismert osztályból most Arikát állítja központba, aki teljesen átlagos kislány azt leszámítva, hogy hazudik, mint a vízfolyás. A hazugságairól olvasás közben bőven van időnk elgondolkodni. Például, hogy kivétel nélkül mindig ártalmas-e a füllentés, van-e, amikor jót cselekszünk azzal, ha nem mondunk igazat? Vagy hogy a valóság elferdítése már hazugságnak számít-e? Szembesülünk azzal is, hogy meddig hízhat egy kisebb lódítás, hogy olykor önálló életre kel, és maga alá temet, nem tudunk többé uralkodni felette. A legfontosabb kérdése a kötetnek, hogy Arika valóban hazudós típus-e.

Arika barátságos, kedves kislány, átlagos, nem emelkedik ki semmivel a gyermektömegből. Nem kiváló sportoló, nem játszik magas színvonalon valamilyen hangszeren, nem válik ki szépségével a többiek közül, talán ezért is érzi folyton azt, hogy el kell kápráztatnia az embereket, mert akkor ő kerül a középpontba. Egészen élénk fantáziával rendelkezik, rendkívül ügyesen használja anyanyelvét, gyorsan és zökkenőmentesen talál ki soha meg nem történt dolgokat, és építi tovább a kitalált sztorikat, színezi addig, amíg csak engedik a körülmények. Családja gyakran kerül kellemetlen szituációkba miatta, és ezért próbálják lebeszélni Arikát arról a szokásáról, hogy a mindennapi dolgokat kiszínezze.

Nagymamája barátnőjét egy alkalommal például azzal traktálja, hogy legutóbbi fogorvosi kezelésén a hosszú csőben végződő fúró boaként körültekerte, és fojtogatni kezdte a fogorvost, ő pedig ekkor hősiesen kitépte a szájából a nyálszívót, és kimenekítette a doktor bácsit a szorításból. Arika nem érzi a határokat, nem tudja megítélni, hol kell leállni egy történet kitalálásában, mikor lépte át az abszolút hihetetlen fordulatok határát. Amikor az osztályban divattá válik a rózsaszín a lányok körében, ő nem elégszik meg azzal, hogy rózsaszín plüssöket vigyen magával, és pink ruhákat hordjon. Neki azt kell bizonygatnia az osztálytársai előtt, hogy náluk otthon a mosógép és a radiátorok is rózsaszínek. Mikor a fejére omlik a hazugsága (a gyerekek el szeretnének menni hozzájuk körülnézni), hozzáfog, hogy otthon temperával rózsaszínre fesse a házuk berendezési tárgyait. Többször is kellemetlen helyzetbe sodorja magát az osztály előtt, hiszen például azt a történetet is elkezdi felépíteni, hogy őt felfedezte egy modellügynökség, de még abba se bukik annyira látványosan bele, mint a svájci nagynéni csodakastélyáról szóló történetébe. Mesélni kezdi ugyanis a nyári szünet közeledtével, hogy az ő dúsgazdag svájci nagynénije palotaszerű, vidámparkot és kalandparkot egyszerre idéző házban és birtokon él, ahol krokodil ásítozik a medenceparton a pálmafák alatt. Arika itt se tud megállni, közli az osztállyal, hogy nemcsak ott fog vakációzni, de egy barátját is viheti magával. A nagy hazugságok mindig nagy bukással járnak. Arikát egészen kiközösíti az osztály és a saját szégyenérzete is, amikor kiderül, hogy a svájci nyaralós története minden részletében egyszerű kitaláció.

A kérdésre, miszerint Arika tényleg hazudós természet-e, Rita néni, az osztályfőnök válasza volt a legszimpatikusabb számomra. Rita néni nem füllentős típusnak, notórius hazudozónak könyveli el Arikát, hanem olyan gyermeknek, aki rendkívüli fantáziával van megáldva. Így nem problémamegoldásba kezd, nem Arikát próbálja megváltoztatni, hanem arra törekszik, hogy a kislány értelmes kereteket kapjon a fantáziavilága kibontakoztatásához. Rita néni azt találja ki, hogy Arika számára remek lehetőség lenne a színjátszás, színdarabok kigondolása, írása. Arika így lehetőséget kap kreativitása kibontakozására, tudatosul benne, hogy amiket kitalál, annak megvan a maga helye és ideje, amikor mások is tisztában vannak vele, hogy az nem a valóság. Lehetőséget kap arra, hogy tehetségével kápráztassa el környezetét, úgy tűnjön ki vele, hogy arra érdemként, kiválóságként tekintsenek. Rita néni fantasztikus pedagógus. Nem problémaként tekint Arika nagyot mondására, hanem készségként, és teret ad a kibontakozására. Két gyermek anyukájaként tudom és tapasztalom, hogy ez nagyon nehéz, de az lenne az ideális, ha mind tudnánk néha kicsit Rita nénik lenni.

Metzing Eszter a Göröngyös Úti sorozat illusztrátora a második kötetben is ugyanazt a magas színvonalat hozza, mint az elsőben. Továbbra is igazi hús-vér karaktereket látunk megelevenedni a lapokon, akik egészen távol állnak a csak hajszínt és frizurát váltogató egyenarcú karakterektől (velük gyakran találkozhatunk más mesekönyvillusztrációkon). Alakjainak nemcsak az arcrezdülései rendkívül beszédesek, de kéz- és testtartásuk is. Rendkívül üdítő végignézegetni a különböző testalkatok megjelenítését, a körte alakot vagy a húsos combokat, a nagymamák duci bokáját, az otthonkából elszabadult melleket, a stoppolt zoknikba bújtatott papucsos lábfejeket. Őszintén remélem, hogy Metzing Eszter kitart a sorozat mellett, mert a Göröngyös Úti Iskolának szüksége van rá.