előítélet, kirekesztés

Roald Dahl, a gyermekkori félelmek nagy szakértője írt egy olyan könyvet, amelynek a tetőpontján II. Erzsébet brit királynő egy árva kislánnyal és egy óriással villásreggelizik a Buckingham-palotában. Az inasok jobb híján pingpongasztalra terítenek meg a 8 méteres óriásnak. Kávéspohara egy négyliteres porcelán korsó, evőeszközei egy ásóvilla, lapát és kés helyett a nagy kard, amivel annak idején I. Károly fejét vágták le. Forgassuk vissza egy kicsit az időt, hiszen előre elárultam, számomra mi volt a regény tetőpontja! De nagyon fontos az is, miként jutunk el idáig.

"A második kötet a korábban megismert osztályból most Arikát állítja központba, aki teljesen átlagos kislány azt leszámítva, hogy hazudik, mint a vízfolyás. A hazugságairól olvasás közben bőven van időnk elgondolkodni. Például, hogy kivétel nélkül mindig ártalmas-e a füllentés, van-e, amikor jót cselekszünk azzal, ha nem mondunk igazat? Vagy hogy a valóság elferdítése már hazugságnak számít-e? Szembesülünk azzal is, hogy meddig hízhat egy kisebb lódítás, hogy olykor önálló életre kel, és maga alá temet, nem tudunk többé uralkodni felette. A legfontosabb kérdése a kötetnek, hogy Arika valóban hazudós típus-e. "