tolerancia, elfogadás

"A Ne parázz! alcímű kötetet olvasva már-már az az érzésünk támadhat, hogy szegény Saci szinte átlátszó, annyira visszahúzódó, olyan kevés szavú gyermek. Kitűnő tanuló, tehetséges az éneklésben, sosem okoz csalódást iskolai eredményeivel családjának, akik nem veszik észre, hogy Saci többnyire csak sodródik az eseményekkel. "

"A második kötet a korábban megismert osztályból most Arikát állítja központba, aki teljesen átlagos kislány azt leszámítva, hogy hazudik, mint a vízfolyás. A hazugságairól olvasás közben bőven van időnk elgondolkodni. Például, hogy kivétel nélkül mindig ártalmas-e a füllentés, van-e, amikor jót cselekszünk azzal, ha nem mondunk igazat? Vagy hogy a valóság elferdítése már hazugságnak számít-e? Szembesülünk azzal is, hogy meddig hízhat egy kisebb lódítás, hogy olykor önálló életre kel, és maga alá temet, nem tudunk többé uralkodni felette. A legfontosabb kérdése a kötetnek, hogy Arika valóban hazudós típus-e. "

"Az ilyen könyvek úgy adnak mintákat a gyermeknek és a szülőnek bizonyos helyzetek megoldásához, működőképes magatartásformák elsajátításához, amelyek épp a személyes érintettség miatt nem biztos, hogy annyira maguktól értetődők. "

Reggel félelemmel induló elsősök, az osztálytársak konfliktusai miatt szorongó kisiskolások, bántásokat elszenvedő kisfiúk és kislányok, a szülők számára érthetetlen módon másokat terrorizáló gyerekek... Ezernyi történet az egészen pici iskolásoktól 17-18 éves nagy kamaszokig. Óriási gondok ezek a gyerekeinknek és szülőként végignézni sem egyszerű történet. Pláne, ha az iskola és az osztálytársak szülei nem partnerek a felmerülő problémák megoldásában. NEHÉZ ÉS FONTOS ÜGY! Ezért a következő pár hétben könyves listákkal és néhány kiemelkedően fontos könyv részletes bemutatásával ezt a problémát járjuk körbe gyermekirodalmi oldalról.