Segítő mesekönyvek óvodai konfliktusok megoldására, nem csak rosszcsontoknak!

Csúfolódás, verekedés, füllentés, visszabeszélés, tiszteletlenség, agresszivitás, hiszti, féltékenység… Azok a csodálatos ovis évek! :D

Melyik szülő ne böngészte volna már a nevelési szakkönyveket és a netet varázsszavak, jótanácsok után kutatva, amikor jött az oviból a figyelmeztetés, hogy a csemetével kissé elszaladt a ló. De akkor is igen tanácstalanok tudunk lenni, ha a kis ovisunk elszenvedője egy társa bántásainak vagy csendes szemlélője a csoporttársak közötti konfliktusoknak, ami láthatóan megviseli. Szülőként azt tapasztaltam, hogy egyik helyzet sem nehezebb vagy könnyebb a másiknál. A tehetetlenség egy magában őrlődő, a társát megvédeni akaró, de arra képtelen gyereknél ugyanolyan frusztráló tud lenni, mint a bántást elszenvedőnél. De a folyamatosan küzdő, a többi gyerekkel és felnőttel állandó harcban álló piciknek is gyakran valami olyan problémával kellene megküzdeniük, amire egyedül képtelenek, és egyszerűen belekerülnek egy spirálba, ami húzza, húzza őket lefelé egészen odáig, hogy a sok konfliktusnak köszönhetően a csoportból kiközösítettként élik a kis mindennapjaikat az oviban.

A „rosszcsont” könyvek gyűjtése során ismét számtalan dolog fogalmazódott meg bennem. Mert be kell vallanom, a magyar óvodai és iskolai konfliktuskezelésről, a szülőkkel és pedagógusokkal történő kommunikációról nekem igen rossz tapasztalataim vannak. A német iskola mutatta meg számomra, hogy bizony nem volt olyan butaság, amit az otthoni küzdések során próbáltam a szülőtársaknak és az érintett pedagógusoknak elmondani, amikor mi kerültünk a dolgok sűrűjébe.

Két nagyon fontos különbséget tanultam meg, látva az itteni nevelők hozzáállását és a gyerekcsoportok működését:

1. A gyerekközösségekben rendszeresek a beszélgetések, ahol a gyerekek megfogalmazzák az éppen aktuális problémáikat, megtárgyalják a csoportot vagy az osztályt éppen „lázban tartó” konfliktusokat. Óriási jelentősége van ennek! Egyrészt megtanulják pici koruktól kibeszélni, megfogalmazni, ha valami bántja őket, másrészt a közösség együtt keres megoldást a gondokra. Hiszen a nap 4-6 órájában együtt vannak ezek a gyerekek. A veszekedések, harcok, bántások az egész közösség életét befolyásolják, így a megoldást is közösen kell megkeresniük.

A lányom osztályában hetente egy órán „osztálytanács” keretein belül beszélgetnek a gyerekek az aktuális gondokról. Nem akarom túlságosan bő lére ereszteni a dolgot, mert annyira szívügyem ez a téma, hogyha belelendülök egy kisebb könyvre valót írok ide, de ami számomra a legérdekesebb volt a lányom elbeszélései alapján, hogy sok esetben a bántalmazó gyerek nem is tudta, hogy az, amit tesz (pl. csúfolódás, sértegetés, kisebb fizikai bántások...), sérti egy-egy osztálytársa érzéseit. Ő poénnak, egy közös játéknak fogta fel, amiket csinált. Amint az „áldozat” elmondta, ő mit érez és az osztálytársak is megerősítették, hogy a bántalmazó gyerek „túlszaladt”, sok esetben elég is volt a bocsánatkéréshez, kibéküléshez. De ha nem is oldódott meg rögtön a probléma, a kisgyereknek, akit bántottak, attól biztosan nem kellett tartania, hogy rosszul jön ki a szituációból. A társai ugyanis onnantól kezdve tudták, hogy figyelniük kell a dolgokra, és vagy egymás között kell lerendezniük a dolgot, megvédve a társukat vagy ha szükséges, jelezniük kell a nevelőnek.

2. És itt jön a következő óriási különbség a magyar ovikhoz és iskolákhoz képest! A szemlélők, a konfliktusban közvetlenül nem résztvevők szerepe a gyerekközösségekben itt nagyon komolyan van véve. Amíg a magyar ovikban, iskolákban sokszor magára marad a bántalmazott gyerek és a gyerekek egy idő után megtanulják elfordítani a fejüket, addig itt a konfliktusok megoldásában kiemelt szerepe van a „szemlélőknek”. Nagyon korán megtanulják a gyerekek, hogy álljanak oda a verekedők, vitatkozók közé vagy jelezzenek a nevelőnek, ha baj van. Tanulják meg megvédeni egymást és számíthatnak rá, hogy őket is megvédik, ha szükség lesz rá. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy minden gyerek feladatának érezze a közbelépést baj esetén. Így nem fordulhat elő, hogy a védelmező egyedül marad és a „játék” végén ő lesz a bántalmazott.

Egész életre szóló, egy egészségesen működő társadalmat megalapozó tanítások ezek, melyek átadását sok-sok beszélgetéssel és mesékkel tudjuk megalapozni, közelebb vinni, érthetőbbé tenni a kicsiknek.

Mire is jók az ügyesen megválasztott „rosszcsont” mesék az ovis konfliktusok és az ovis korú gyerekek otthoni, szülő-gyerek problémáinak esetében? Hogyan segítenek a családoknak és az ovis csoport minden tagjának?

• A történetek tükröt tartanak a rosszcsontok elé. Észrevehetik, hogy amit a történetben hallanak és rossznak vélnek, bizony gyakran velük is előfordul. Ahogy fentebb is írtam, gyakran a rendbontók annyira a saját hatásuk alá kerülnek, és olyan szórakoztatónak érzik magukat, hogy észre sem veszik, hogy viselkedésükkel bántják, zavarják a többieket.
• A meséken keresztül nem a (gyakran a frontvonal túlsó oldalára került) szülő és nem az óvónéni„ tanít” hanem édes, aranyos, szeretni való és gyakran igen vicces meseszereplők, akiktől minden gyerek szívesebben fogadja az okosságot.
• Segítenek elindítani egy beszélgetést szülő és gyerek vagy óvópedagógus és a csoport között. Ezernyi dologra, kiváltó okra lehet rájönni, ha végre sikerül odafigyelni, meghallgatni a gyerekeket. De természetesen ehhez elengedhetetlen, hogy a gyerekek is megnyíljanak, és aki próbált már ovisból napi beszámolót kicsikarni, az tudja, hogy gyakran még az ebédre sem emlékeznek, a kis személyes dolgaikat pedig igen nehezen tudják velünk megosztani. Ilyenkor segíthet egy jó történet, ami elindít valamit a kis fejében, és ha szerencsénk van, meg is osztja velünk. :D
• A mesélés és később az önálló olvasás egyik legfontosabb eredménye az empátia  kialakulása. Mi mozgathatja a rosszcsont ovis társamat? Mit érezhet, akit bántok? Hogyan tudok másoknak segíteni bántás helyett? Mit érezhetnek a szüleim, amikor rosszalkodom...
• Segítenek a bántalmazott és a szemlélődő gyereknek megfogalmazni az érzéseit, ha másképpen nem is, de a történet szereplőinek érzésein keresztül. Sok esetben akkor is jó szolgálatot tehet egy-egy mese, ha a szülő csak sejti, hogy baj van, de nincs konkrét információja. A mesék hatására gyakran kibukik a kicsikből, ha valaki velük is csúnyán viselkedik vagy lát hasonlót más gyerekekkel a csoportban.
• Egy-egy mese megoldást is mutathat a konfliktusok kezelésére. A történetekben szereplő felnőttek pedig gyakran még nekünk, szülőknek is útmutatóul szolgálhatnak, hogyan oldjunk meg egy-egy viselkedési problémát. Sokszor olvashattátok már tőlem, de ide is beszúrom: Bálint Ágnes Manócskáját tartom egyik legnagyobb tanítómnak, hiszen olyan nyugodtan és okosan intézi Mazsola „kilengéseit”, hogy mindannyian példát vehetünk róla.
•  

Természetesen jönnek a „rosszcsont könyvek” is, amelyeket ezúttal is a „Neveljünk olvasókat” csoport tagjainak segítségével gyűjtöttem. Bízom benne, hogy sok családnak, ovis csoportnak hoznak békésebb közös napokat:

Mesekönyvek rosszcsontokról

Marék Veronika: Boribon, a játékmackó (Móra Kiadó, 2016)

Volt egyszer két testvér: Gabi és Gyuri. Nem nagyon hasonlítottak egymásra, de abban teljesen egyformák voltak, hogy nem vigyáztak a játékaikra. Boribonra, a szürke játékmackóra sem. A legelső Boribon-történet, még Annipanni nélkül.

Harcos Bálint: Szofi varázsol (Pagony, 2015)

"A nézőtéren mindenki izgatottan várakozott. 
Egyszer csak kilépett a színpadra a csodálatos Feribűvész! Azt mondta: 
– Gyerekek, kéne nekem egy kis segítség. Ki lesz a segédem? 
A gyerekek mind kiabálni kezdtek: 
– Én! Én! 
De mind közül Szofi kiáltotta a leghangosabban: 
– ÉN!"

Hogy mi sül ki abból, ha Szofi varázsol, és Csiribú-csiribá helyett azt mondja, hogy csiriBÁL? Esetleg csiriVÁR? Neadjisten csiriSÁR? Kész cirkusz!

Brigitte Weninger: Rosszcsont Pauli (Naphegy Kiadó, 2007)

Pauli, a kis nyuszi rendszeresen borsot tör a testvérei és szülei orra alá. Nem akar ő rosszat soha, egyszerűen csak mindig minden véletlenül úgy alakul, hogy megbántja őket. Húgocskájának összetöri a tobozállatkáit, Manninak, a bátyjának meg romba dönti a kunyhóját. Miután a testvérei kikelnek magukból, Pauli is belátja, hogy szeleburdisága bizony sok bajt okoz másoknak, ezért annak rendje és módja szerint mindent szépen rendbe hoz. A kedves, kisgyerekeknek szóló történetet bájos, színes rajzok illusztrálják.

Malter György: Rosszcsont mesék (Ciceró, 2012)

Egy kis „rosszcsontkodás” mindenkiben benne van. És hogy mi történik, ha éppen egy szófogadatlan kisautóról, egy lusta kis teherautóról, egy hisztis buszról, vagy éppen egy gyáva kis tűzoltóautóról van szó? A nyolc különálló kedves meséböl, amelynek főszereplői egytől-egyig ilyen rosszcsont, de mégis szeretni való járművek, mindez kiderül. Egyet azért elárulhatunk: mint valamennyi igazi mesénél, a végén itt is mindig minden jóra fordul.

Orit Gidali: Nóra, a gondolatolvasó (Csimota Kiadó, 2013)

Nóra egy napon azzal jön haza az oviból, hogy egy fiú kicsúfolta. A mamájától kapott varázspálcával, azonban hirtelen látni kezdi, amit az emberek mondanak, és azt is, hogy igaziból mit gondolnak.

Berg Judit: Cipelő cicák a városban (Pagony, 2018)

A Cipelő cicák apró kis játékcicák: testük tarkabarka, farkuk végén színes gyöngyök himbálódznak. Pont elférnek egy gyerek markában, gazdáik mindenhová magukkal cipelik őket. A felnőttek csak ennyit látnak. De a gyerekek tudják, hogy a cicák ennél sokkal többre képesek! Csak csettintenek egyet a farkuk végivel, és hihetetlen csodák történnek: maguktól elindulnak a játéklovak, lilára és kékre váltanak az utcai jelzőlámpák, eltűnnek a tányérról az otthagyott kenyérhéjak… Hát még, amikor a gyerekek a játszótérre, az állatkertbe vagy éppen a kirakodóvásárba cipelik magukkal a három rosszcsontot!

Annie M. G. Schmidt: Szutyoksári (Pagony, 2015)

Hogy kicsoda Szutyoksári? A világ legmaszatosabb kislánya. Hiába fürdik állandóan, újra meg újra valamilyen kalamajkába keveredik a kutyájával, Koszmókkal együtt, aminek a végén rendszerint piszkosabbak lesznek, mint valaha. Annie M. G. Schmidt minden idők leghíresebb holland meseírója, és állandó illusztrátortársa, Fiep Westendorp lehengerlő humorú könyve a minden lében kanál, bajkeverő kislányról és kutyájáról saját hazájában igazi klasszikusnak számít.

Maurice Sendak: Ahol a vadak várnak (Kolibri Kiadó, 2018)

Maurice Sendak könyve egy folyton rosszalkodó kisfiúról szól, aki útra kel a félelmetes vadak közé. Az Ahol a vadak várnak több mint 50 éve a világ egyik leghíresebb és legnépszerűbb gyerekkönyve. Elnyerte a legjelentősebb gyerekirodalmi díjakat, 30 nyelvre fordították le, készült belőle opera és filmfeldolgozás is – utóbbit Spike Jonze rendezte 2009-ben.

Bálint Ágnes: Mazsola (Holnap Kiadó, 2017)

Manófalvi Manó a madárijesztők barátja egy szép napon födél nélkül maradt. Beköltözött hát egy jókora sütőtökbe amelyet kívülről egy induri pinduri kismalac, aki nem más mint Mazsola rágcsálni kezdett. Ebből a humoros, vidám meséből megtudhatjátok mi minden történt még Mazsolával és barátaival.

Szepes Mária: Pöttyös Panni (Móra Kiadó, 2015)

Pöttyös Panni gyanakodva fogadta a pöttyöket, amelyek ruhájáról átszálltak rá, és éktelenül viszkettek. A bárányhimlő azonban kiváló alkalom volt arra is, hogy Panni és nagymamája az egész napot együtt töltse. Amikor pedig a pöttyök már megint csak a ruhán voltak, Panni újra játszhatott Péterkével, Tamarával, cicákkal, kutyákkal, sőt az óvodakezdés előtt elutazott nagymamájával a Balatonra.

Fésűs Éva: Csupafül 22 meséje (Kairosz Kiadó, 2012)

„A Csupafül 22 meséje fordulatos, izgalmas mesekönyv, benne van a gyermekvilág megannyi kérdése, szorongása, vágya – és a megoldások iránya, a vigasztalás, a bátorítás is. Pontosan azt tudja, amit egy jó mesének tudnia kell. Segít élni, segít jól, okosan és örömben élni. Ahogyan Fésűs Éva egy versében írja, benne van „…a lényeg, / a rejtőzködő, ami sosem látszik, / de a lélekhez szelídült anyagban / tündöklőn ott sugárzik.” Tehát nem kézbe-(vagy észbe)adja, nem kiokít az értékekre, hanem az élményeken keresztül, a gazdag fantáziavilág megelevenítésével „szívbe-írja” mindazt, amit minden szülő feltétlenül át szeretne adni a gyermekének.

Felelősségérzet, barátság, talpraesett bátorság, igazmondás, becsület, áldozatkészség, humor és életrevaló huncutság, tisztelet, önzetlenség, szerénység – és sorolhatnánk mindazokat a lélekemelő erényeket, amelyeket finom színekkel rajzol meg az írónő Csupafül derűs és fordulatos kalandjaiban.”

Uzsalyné Pécsi Rita PhD (neveléskutató)

Grigorij Osztyer: A Babér utca legendái (Móra Kiadó, 1987)

Talán ​ti is hallottatok már a maszatos kisfiúról, akit végül az édesanyja sem ismert meg, és be sem engedte a lakásba. Vagy egy másikról, aki olyan gyámoltalan volt, hogy őrnagy korában is a generálisa öltöztette föl reggelenként. Talán hallottatok az Elsős Vaszkáról, a nevezetes huligánról, az iskolatáskáját is átharapó Ljosenkáról, az ártatlan küllemű, ám annál veszedelmesebb Második Ljubocskáról, Katyusáról, a csodafegyverről és Papucskin Petyáról, minden idők legvitézebb óvodásáról, akinek rettenetes volt a képzelőereje. És talán hallottatok a világűrből hintán érkező óvodásokról is, az örökre megsértődött kalózokról, a visszagyerekeskedő apáról és általában mindazokról a legendákról, amelyeket a mi utcánk, a híres Babér utca lakói mesélnek egymásnak.

Hogyha mégsem hallottatok, akkor feltétlenül olvassátok el Grigorij Osztyer könyvét, ahol mindezt megtaláljátok. És ha magatok is kedvet kaptok hozzá, összegyűjthetitek saját utcáitok legendáit. is. Mert legendákat mindenütt mesélnek, csak hallgatni kell rájuk.

Hervay Gizella: Kobak könyve (Koinónia Kiadó, 2014)

„Tudod, mama, ha nagy leszek, építek egy gépet, és az minden reggel, mikor nincs vasárnap, elmegy helyetted dolgozni, és te itthon maradsz, és egész délelőtt futballozunk. És este a gép megfőzi a vacsorát, és akkor te egész este mesélsz.” 
Kobak óvodás kisfiú, környezetének tárgyai, a világ jelenségei még sok újat nyújtanak számára. Érdekes, mulatságos történeteket talál ki róluk, és sok-sok mesét hall a mamájától is. Vonatról, spenótról, traktorról, piros autóról, sárkányról, törpéről, rágógumiról és még sok mindenről szólnak ezek a mesés történetek, később az ábécéről meg az első apró iskolai kalandokról is. Kevés olyan könyv van, amely jobban érdekelné az óvodásokat, mint Kobak könyve. Banga Ferenc színes rajzai nagyszerűen illenek a kissé groteszk hangvételű, derűs történetekhez.

Lackfi János: Domboninneni mesék (Kossuth Kiadó, 2015)

A dombon innen egy szép napon megállt egy Volkswagen. A Volkswagen, az egy autó, és azért állt meg, mert behúzták a fékjét. És azért húzták be a fékjét, hogy megálljon. És azért álljon meg, hogy kiszálljon belőle egy kiskölyök. És azért szálljon ki belőle, mert megérkeztek a Vadonatúj Domboninneni Lakóparkba, az egészen új házukhoz. Más vadonatúj házak mellett pedig más autók állnak meg, és sorra kipattan belőlük Elemér, a kölyökfóka, Köles, a denevérfióka, Janka, a vadmacskalány és Dinnye, a hangyászkölyök. Ez a kis társaság aztán megtanul autókat bambulni, kesztyűbe dudálni, gyorsulási versenyezni, faággal lövöldözni, házat építeni, tejért menős nótát énekelni és mérget keverni.

Csukás István: Tükörbohócok (Gesta Kiadó, 2002)

Él Budapesten egy jó és egy rossz tündér. Játékos ötlettől vezérelve szerepet cserélnek. A jó rosszalkodni kezd, a rossz pedig jó útra tér. Miként mindannyiunkban együtt él, egymást formálja e két véglet, bennük is mosolyt fakasztó gyerekcsínnyé szelídül a jó és rossz örök ellentéte.

Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami (Móra Kiadó, 2015)

„Én nagyon örültem, hogy az Attiláék ide költöztek, mert most majd látja apukám, hogy nemcsak velem történik mindig valami, hanem mással is szokott.” 
„Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszéni akar velem, hanem mindjárt beszél…” A kötet humoros gyermektörténetet mutat be, Réber László rajzaival.

Astrid Lindgren: Juharfalvi Emil (Móra Kiadó, 2013)

Emil, aki egy dél-svédországi tanyán cseperedik fel, jól ismert figurája a gyermekirodalomnak. Ő az örök rosszcsont, aki ha moccan is, már rögtön valami galiba támad körülötte. Márpedig a magafajta fiúk ritkán ülnek meg egyhelyben. Minden érdekli őket, mindent ki akarnak próbálni, nem ismerik a lehetetlent. Dehogyis rosszak ők, kis szívük tele van szeretettel családjuk és környezetük iránt. De hát a környező világ nehezen viseli az egyre újabb és egyre vaskosabb meglepetéseket. Az még csak hagyján, hogy a mohó Emil feje beleszorul a levesestálba, és doktorhoz kell menni, hogy leoperálja róla, meg hogy lenyeli a spórolt pénzt, meg hogy kishúgát felvonja a zászlórúd tetejére, és hogy kis híján tönkreteszi szülei nagyszabású vendégségét.

Hanem amikor titkon lóra kap, és egyedül elkocog szülei után a mozgalmas népünnepélyre, akkor már bizony valódi kalandok sora kezdődik. Ám rettenthetetlen kis barátunkat nem kell félteni, mert egyetlen fapuskával elfogja a régóta körözött rablót!

Beszélgetőkönyvek és illemtankönyvek 

Füzesi Zsuzsa: Beszélgetőkönyv (Urbis, 2015)

Rendhagyó képeskönyvet tart a kezében az olvasó. A mesekönyv és az illemtankönyv keverékét próbáltuk megvalósitani. Mi BESZÉLGETŐKÖNYVNEK neveztük el. 
Szándékunk az volt, hogy alkalmat adjunk a szülőknek, a nagyszülőknek, az óvónéniknek arra, hogy a szokásos meseolvasás mellett vagy helyett jóízű beszélgetéseket folytassanak a kisgyerekkel. Úgy gondoljuk, erre egyre nagyobb szükség lenne, az időnk viszont egyre kevesebb. Ezen szeretnénk segíteni. Beszélgetni jó, beszélgetni kell, a beszélgetést semmi sem pótolhatja.

Csapody Kinga: Jó gyerek lettem! (Manó Könyvek, 2015)

Sziasztok! Zsombi vagyok, és jó gyerek. Szerintem. Anyuék nem mindig értenek velem egyet, de akkor is nekem van igazam. Rájöttem, hogy egy csomó dologra jók a felnőttek, és ezt el is mesélem nektek. Nem hiszed? Figyelj csak!

Ez a családi beszélgetőkönyv segítséget kíván nyújtani abban, hogy a közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben induljon el dialógus szülő és gyermeke között arról, hogy miért is fontos szót fogadni, meghallgatni, amit a felnőttek kérnek. Kívánjuk, hogy legyen ez egy kis mentőöv a dackorszak végtelennek tűnő napjaiban.

Csapody Kinga: Szuper napom lett! (Manó Könyvek, 2016)

Sziasztok! Hanka vagyok, és néha kicsit akaratos és morcos. Anyu szerint néha igazi kis duli-fuli. Aztán persze rájövök, hogy felesleges pukkancskodni, minden alakulhat nagyon jól, és lehet szuper a napom. Tudjátok mit nem szabad elfelejteni? Azt, hogy minden napban van valami jó! Ez a családi beszélgetőkönyv segítséget kíván nyújtani abban, hogy a közös olvasás és Pásztohy Panka gyönyörű illusztrációinak nézegetése közben könnyebben induljon el dialógus szülő és gyermeke között arról, hogy miért is jó kipróbálni új dolgokat, miért nem kell félni mondjuk a fogorvostól, és miért fontos szót fogadni. Kívánjuk, hogy legyen ez egy kis mentőöv az óvodás évek és a dackorszak végtelennek tűnő napjaiban.

Vadadi Adrienn: Titkos reggeli (Pagony, 2017)

Apu és anyu, Andris és Juli: egy hétköznapi család, olyanok, mint te meg én. 
Andris és Juli nagyszerűen tudnak együtt nevetni, -mókázni, de persze néha összevesznek: Andris szereti ijesztgetni a kishúgát, Juli bosszantani Andrist, és mindketten nyúzni a szüleiket. Ám minden apró súrlódásra van megoldás. 
Olyan szeretetteli, vidám családi légkör lengi be a meséket, amibe öröm belépni és lubickolni benne, ráadásul elleshetünk egy-két jó ötletet arra, hogy hogyan érdemes megoldani a mindennapi konfliktusainkat.

Richard Scarry: Ahogy illik - Tesz-vesz város illemkönyve (Móra Kiadó, 2011)

Tesz-Vesz város lakói tudják az illemet. Megköszönik az ebédet, segítenek egymásnak, vendégségben sem törnek-zúznak, nem hintáznak a széken… vagyis csak néha. És ha bajt okoznak, udvariasan bocsánatot kérnek. Mindig észben tartanak két varázsigét: kérem és köszönöm! Ugye, te sem felejted el ezeket a varázsigéket?

Csukás István: Ugrifüles, az illemtanár (Pannónia Filmstúdió, 1986)

"Nagy kopácsolás hangja szállt a réten, ami kiverte az álmot Tüskéshátú szeméből. "Ejnye, mi az? - morgott álmosan. - Mi ez a nagy kopácsolás?"
Nézett jobbra, nézett balra, s meglátta a Legkisebb Ugrifülest, amint épp egy nagy táblát szögelt az ajtaja fölé.
Odaballagott, s kíváncsian megkérdezte.
- Mit csinálsz, Ugrifüles? Mit szögelsz? Mit kopácsolsz?
- Nem jó! - mondta szigorúan Ugrifüles.
- Mi nem jó? - csodálkozott Tüskéshátú.
Az nem jó, ahogy kezdted! Először köszönéssel kell kezdeni! Ha találkozunk valakivel, először köszönni kell! Borzasztó, hogy mennyire nem ismeritek az illemszabályokat! Borzasztó! Éppen ezért határoztam el, hogy megnyitom az illemiskolámat. Éppen ezért szögezem ki ezt a táblát.
- Aha! - mondta Tüskéshátú. - És hogyan kell köszönni? És mit kell mondani?..."

Dallos Szilvia: Illemberke történetei az óvodában (Integra-Projekt, 1991)

„… Illemberke átnyújtotta névjegykártyáját, amelyen ez állt: 
ILLEMBERKE, 
majd hozzáfűzte: Illem emberke, aki az illem berkeibe vezet…"

Ez tehát a cél, amiért Illemberke megszületett. Óvodás korban szegődik először a gyerekek mellé, hogy megtanítsa őket az illemre, a helyes viselkedésre. 
A könyv nyomonköveti az óvodás Dani egy napját Illemberke társaságában. A napi események során alkalom nyílik a jó tanácsok közvetítésére, amikor Dani nem akar öltözködni, a szomszéd néninek köszönni, mindent akar a boltban, az óvodában mindenkivel összevész stb. 
Ajánljuk a könyvet kicsiknek és nagyobbaknak, hogy ezzel a kedves szójáték-könyvcímmel és a kis figurával az illem fogalma bekerüljön a köztudatba.

Annie Groovie: Leon és az illemszabályok (Csimota Kiadó, 2010)

30 illemszabály, hogy nyugodtan élhessünk együtt.

És még egy könyv, amely szintén nagy segítség lehet a mindennapi beszélgetés, a fegyelmezés, a kommunikáció területén:

Elaine Mazlish, Adele Faber: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje (Reneszánsz, 2013)

„Csodálatos ​szülő voltam, mielőtt gyermekeim születettek volna” – kezdi könyvét az írópáros. Nem éreztük ezt gyakorló szülőként oly sokszor? Elméletben mindig sokkal könnyebben mennek a dolgok, de amikor saját családunkban kell szembenézni a durcás gyerekkel, a hisztivel, a kiabálásokkal, sértődésekkel, akkor megfogadjuk: Holnaptól másképp lesz! Azután kezdődik elölről, mert nem tudjuk, hogyan. 
Ez a könyv segít megtanulni: 
– hogyan birkózzunk meg gyerekeink csalódásaival, frusztrációival, negatív érzéseivel; 
– hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak lennénk; 
– hogyan állítsunk fel határokat úgy, hogy megőrizzük a gyerekek szabadságát; 
– mit tegyünk büntetés helyett; 
– hogyan oldjunk meg családi vitákat. 

Az egész világon hatalmas sikert arató könyv egyszerű, gyakorlatias megoldásokat kínál szülőknek arra, hogyan beszéljenek gyerekeikkel, és hogyan hallgassák meg őket. A szerzők tisztelettel, megértéssel és józan logikával felépített módszereit szülők és szakemberek egyaránt sikerrel alkalmazzák bármilyen korú gyerekeknél. Az életből merített példákkal és kedves grafikákkal egyaránt gazdagon illusztrált könyv segítségével a szülő-gyerek kapcsolat örömtelivé, stresszmentessé, mindkét fél számára eredményesebbé varázsolható.

kép: tolmacho/Pixabay