Szeretem azokat a gyerekkönyveket, amiken az egész család jól szórakozik, amelyek témájukban, hangütésükben vagy mondjuk a kiszólásaikkal meg tudják szólítani a felnőtteket is. Emlékszem, épp Mártélyra utaztunk családilag, a 4 és a 6 éves kislányaim ültek az autós üléseikben, Apa vezetett, én meg az anyósülésen olvastam M. Kácsor Zoltán Zabaszauruszok című regényfolyamának első, Utazás Dínómdánomba című kötetét hangosan. A szemem sarkából észrevettem, hogy nemcsak a gyerekek kacagnak nagyokat hátul, hanem a férjem is szolidan fel-fel röhög a volán mögött. Egyszer hátrafordultam a könyvvel, hogy megmutassam a gyerkőcöknek az egyik illusztrációt, amin Kunyi, a keselyű nagyon vicces arcot vág, és Apa is úgy rántotta oda a fejét, hogy megnézze, mintha ő lenne a harmadik, mesére kiéhezett gyermek a családban.
