Ezt a sütőtököt falni fogja a család

Gáti István: Tök Magda kalandjai

Úgy vettem észre, hogy a verses mese műfaja is a megosztó mesekönyves témák közé tartozik, mint a népmese, a kortárs magyar szövegek vagy éppen egyes szerzők széles körben elterjedt és erősen addiktív darabjainak (pl.: Bartos Erika Bogyó és Babóca könyvei vagy Dániel András Kufli-történetei) olvasása. És ha megosztó témákról van szó, az is gyakori, hogy az emberek szeretnek heves és tömör véleményt megfogalmazni. Ennek megfelelően leggyakrabban vagy azzal a véleménnyel találkozom, hogy a verses mesék olvasása otthon kudarc a gyerekekkel és már nem is próbálkoznak vele, vagy azzal, hogy rajongásig imádják őket. A 6 és a 4 éves kislányaim, és én magam is a pártolók közé tartozunk. Az előző néhány év terméséből a nagy kedvenceink már ott sorakoztak a polcainkon, mint A szomjas troll Varró Danitól, A boszorkánycica Harcos Bálinttól vagy a Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza Keresztesi Józseftől. Hozzájuk csatlakozott nemrégiben Gáti István és Nagy Norbert tökös kötete, a Tök Magda kalandjai, amivel kapcsolatban újra feltámadt bennem a remény, hogy ez is egy olyan verses mese lehet, amivel akár még a nagy ellenkezést is le lehet bontani, ami talán át tud csábítani a másik oldalra, az elutasítók oldaláról a rajongókéra.

A világért se hagynám most az illusztrátor nevét a végére, Nagy Norbert ennél sokkal többet érdemel, hiszen ha ez a kötet elvarázsolja, megnevetteti azt is, aki addig nem bízott a verses mesékben, az erősen az ő érdeme is lesz. Gáti István Tök Magdája és egyéb szereplői, Tök Ödön (Magda vonzó, fess, bajszos férje), Cukkini Petra (Magda karcsú fitnesz oktatója) vagy Rostosné Lopótök Irén (a Tök család örömtől részeg dadusa) olyan finoman ironikus, és jól eltalált ábrázolást kaptak Nagy Norbert révén, hogy ha a gyerekeimmel a Tök Magdáról beszélünk, el se tudom dönteni, mi ugrik be előbb, az egyes képek a kötetből vagy bizonyos szövegrészek. Különös kedvencem Dinnye Dániel rekettye-díjas építész és a dinnyék brigádjának ábrázolása, akik a Tök család házának felépítésének fejében gyakorlatilag kieszik őket a vagyonukból.

De nézzük csak meg azokat a kalandokat, avagy miért is üljünk le és olvassunk egy sütőtök életéről mi, szülők nagyobb ovis, kisiskolás gyermekeinknek!

„Megismerni a tököt
menzán, főzelékből,
konyhás néni köpenyfoltján,
rétestöltelékből.”

Míg mi, felnőttek azt hisszük, ismerjük már a tököt, innen-onnan, főleg főzelékből, előítéletekből, hamar rájövünk olvasás közben, hogy eddig semmit se tudtunk. Nem tudtuk például, hogy milyen nehéz is egy egyedülálló töknőcinek, ha közli vele az orvos, hogy most már igazán le kéne dobni pár kilót, s ha ezek után sokáig úgy tűnik, hiába csúszik óraszám a tökgyalun, hiába hullat öklömnyi verejtékcseppeket torna közben. („Maradnék inkább vastagon,/ hiányzik a nass, nagyon!”) Azt se tudtuk eddig, hogy mekkora a tökboldogság, ha végre érkezik valaki, aki számára a sütőtök úgy jó, ahogy van: „Kisasszony, boldog csudálat/járja át Öntől a csumámat!” Hamar jön a tánc, a konfetti, a díszes hintó, s Tök Magda és Tök Ödön már párban vetnek tökmagot. Ahogy érkezik a kis Tök Mari és Tök Pál, Magda szembesül vele, hogy ez a tökmagos élet bizony nem egyszerű kaland.

„Anyuka egész nap talpon,
vásárol, seper meg befőz.
Estére elfogy egy karton
pelenka s két deci kenőcs.
Jártában olykor bóbiskol,
s álmodja, jő az oviskor.”

Ráadásul várják vissza munkahelyére is Tök Magdát, ugyanis ő a legjobb könyvtáros, szükség van rá. Ekkor lép az életükbe Rostosné Lopótök Irén, akire „Irigykednek szupernagyik,/buzgó Mary Poppins-ok”. Minden csoda három napig tart, szegény Rostosné bokáját töri munka közben, és még róla is a Tök család fog gondoskodni, míg a kis tök sarjak telefirkálják kilakkozott, szőrös lábán a gipszet. Később aztán véget nem érő építkezésbe fog a család, amely a családi kasszát felemészti, a ház elkészülte után pedig Magda nagyon beteg lesz, lisztharmat támadja meg, lassú a gyógyulás, még a kis Tök Mari és Tök Pál nagymamája is aktivizálja magát, jön ápolni megfogyatkozott, meghalványult leányát, hiszen akármennyire is szupererősnek tűnnek az anyukák, bizony van, amikor ők szorulnak segítségre. S Magda még sok mindenen keresztülmegy. Hasonlóan mindennapi dolgokon, s ez számomra különösen szimpatikus, hogy Gáti István egy tapodtad sem lépett távolabb hőseivel a hétköznapokból. Akármennyire is nem akarjuk terhelni gyermekeinket, mégsem függetleníthetjük őket a saját problémáinktól, ők is észre fogják venni például, amikor Anya a tükörben elkeseredve nézegeti az utóbbi években megvastagodott testét, amire alig ismer rá. Ők is érzékelni fogják, hogy mennyi a feszültség egy végeláthatatlannak tűnő építkezés körül, ők is szembesülni fognak vele, hogy van, amikor Anyának is épp olyan segítségre, támogatásra, ápolásra van szüksége, mint nekik maguknak. Szerencsére Gáti István szövegei úgy tudnak ezekről a hétköznapi dolgokról szólni, ahogy hercegnőmentő kalandokról írt Keresztesi József vagy a szomjas troll lakka-kereséséről Varró Dani. Végig, az egyes versek olvastán folyamatosan fenn tudta tartani a könyv az érdeklődést, az izgatott várakozást, hogy miként folytatódnak a Tök család és főleg Magda kalandjai. A gyermekeim egészen odavoltak Tök Magdáért, a fogyókúrás kínjait hallgatva lopva engem lestek, mit szólok, pontosan tudják ugyanis, hogy általában nem vagyok elégedett magammal, és hogy ez engem is mindig épp úgy piszkál, mint Magdát. Rostosné Lopótök Irén, a csodadada szerencsére a legkevésbé sem hasonlít a mi csodadadánkra, de ez a különbözőség is okot adott arra, hogy a mi Méri Poppinszunkról, Ica néniről kezdjünk beszélgetni. Tök Magda lázban tartotta az egész családot, hol Apa olvasta, hol én, egy-egy részt újra, rögtön többször is, és mind egy emberként nevettünk nagyokat. Nyilvánvalóan mind más okból, de ez a jóízű közös nevetés mindig eszembe fog jutni, akárhányszor pillantok rá vagy kerül újra kezünkbe ez a kötet.