Kertész Erzsi: Állati Vállalat. VirágZoo
Lopez és Antika, a két vállalkozószellemű antilop vígan ugrál a végtelen sztyeppéken, amikor is Lopez, aki az Állat KávéZoo-ból (Kertész Erzsi: Állat KávéZoo, Cerkabella, 2016) néhányak számára már ismerős antiloppárosban az értelmet képviseli, azt mondja: „Állj!”
Antika, a kissé lassú, ámde végtelenül szerethető, a világhoz nagy-nagy jóindulattal közelítő antilop, aki valljuk be, nem a legélesebb kés a fiókban, rögtön faggatni kezdi legjobb barátját, hogy miért is kell abbahagyniuk ezt a céltalan, de számára teljesen kielégítő szökdécselést.
Innen indul az Állati Vállalat története: nem lehet örökké csak szökdécselni a vakvilágba, az antilopok is olyanok, mint az emberek, kell nekik valami értelmes cél, amiért élnek, tesznek. Szóval Lopez egy dús növényzettel borított burjánzó ligetnél megtorpanva nemcsak azt a helyet pillantja meg a végtelen pusztaságban, ahol érdemes megtelepedni, hanem ahol érdemes vállalkozni is. Első pillantásra látja maga előtt az állatok paradicsomát, ahol minden majdani vendég boldogságban, egészségben, teljességben él egymás mellett, s ahol növény- és húsevők megférnek, szót értenek egymással (persze, hiszen mindenki vegetáriánus kell, hogy legyen). Hamarosan készen áll a komplett üzleti terv a fejében, s egy-kettőre beosztottakat is talál, akikkel hozzá lehet látni a munkához. Mögöttük settenkedik ugyanis régi ismerősük, Tigris, aki valamiért rendkívül ragaszkodik hozzájuk. Egykori alkalmazottjuk volt, korábbi vállalkozásukban, az Állat KávéZoo-ban, ami csúfos véget ért. A korábban biztonsági őr posztot betöltő Tigris gyakorlatilag ultimátumot ad nekik: vagy kitalálnak neki valami munkakört, vagy kénytelen lesz a dzsungel törvényeinek engedelmeskedni és valóban tigrisként viselkedni. Lopez tisztában van vele, hogy Tigris az a fajta állat, akit jobb a közelükben tudni, mint állandóan rettegni tőle, így újra alkalmazza: ő lesz a jövendőbeli Tomátó animátora. Ha csak eszembe jut, hogy a kontár költői vénával megáldott Tigris mit össze nem animátorkodik a regényben, abba kell hagynom a gépelést, hogy jól kiröhöghessem magam.
Tomátó egyébként maga a Paradicsom, ha Antikának nehéz is ezt megértenie, hogy miért is nem Paprika. Antika értetlenkedése egyébként valószínűleg segítséget adhat azoknak a gyerkőcöknek olvasás közben, akik még a nem ennivaló paradicsom fogalmával addig nem találkoztak, főként ha nem tartjuk be az ajánlott 8 éves korhatárt, hanem előrébb hozzuk az Állati Vállalatot az olvasmányaik közé. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a kötet alkalmas arra, hogy korábban olvassuk a gyerkőcökkel. Én általában annak a pártján vagyok, hogy a kiadói korosztályos ajánlásokat kezeljük rugalmasan, vessük össze a gyerekeink addigi olvasottságával, szellemi érettségével. Nem biztos, hogy egy 8 éveseknek szóló könyvet egy 6 éves gyermek nem fog tudni befogadni, vagy hogy egy 5 évesnek még mindig azokat a köteteket kellene olvasni, amit a kiadó az 5 éveseknek ajánl, lehet, ő már sokkal jobban fel van vértezve annál korábbi mesehallgatásai által.
Ebben a könyvben azonban annyiféle kulturális mozzanatra reflektáló finom humoros megjegyzés kapott helyet, annyi kikacsintás a szülőkre, a szülőknek, hogy mennyiségileg tekintve talán kevesebb az, ami ezek ismerete nélkül befogadható belőle, mint ami nem.
Itt van például rögtön az első állat, aki előre érezteti Lopezzel, hogy a Tomátó hibamentes tökéletes boldogsága igencsak illékony: Kojot, a prérifarkas azzal az ötlettel érkezik, hogy az ilyen helyeken is szükség van egy kis drámára, személyi kultuszra, illetve ehhez egy érinthetetlen, megszólíthatatlan karizmatikus egyéniségre, mint ő. Vagy nézzük csak ezt a részletet:
„Minden Paradicsomba kell egy kígyó – mondta a Kígyó, amikor lecsusszant a tisztás szélén hajladozó vadalmafáról.”
S ez így is van. A sok jó feltételezi a rossz megjelenését, aki az idilli állapotokat megbolygatja. A Kígyó meg is tesz majd mindent azért szép halkszavú álszent suttogásokkal, hogy Tomátó minden élőlénye elégedetlenkedni kezdjen, többet, mást akarjon, mint ami van. Azt azért tegyük hozzá, hogy az idilli kép a Tomátóról csak Lopez fejében létezik. A pimasz szurikátacsoport például, aki az elsők közt érkezik Tomátó vidékére, él-hal a pontozásért. Kiválasztanak maguknak egy megmondóhelyet, akárcsak a valóságshow-k világában, ahol jól lepontoznak mindent és mindenkit ezzel is azt éreztetve, hogy korántsem tökéletesek a dolgok.
„Közben a szurikáták lepontozták a langy szellőt és a naplementét. Újabb parázs vita támadt, mert a lilásnarancs égboltozat egyeseknek elnyerte a tetszését, mások viszont túlságosan giccsesnek ítélték, és mindössze egy csillagot adtak rá. Közben feljött az első csillag.”
Utánuk nem sokkal egyébként megérkezik a panda banda, akik valódi trollok, semmi nem érdekli őket, csak lisztes zsákként feküdni, esetleg rágcsálni egész nap, ha viszont elszabadulnak, romba képesek dönteni akármit.
Házi szörnye is lesz Tomátónak, hogy a világ nagy turistaközpontjaival felvehesse a versenyt. A véletlenül odakeveredett békés természetű gigászkalmár tölti be a helyi loch nessi szörny szerepét. Habár nem csekély önkifejezési vágy lakozik benne, s ennek hangot is ad, a vezetőség utasítására mégsem bukkanhat fel, hiszen a tervek szerint ezzel tartja majd életben a misztikumra éhező tömeg érdeklődését. Szegény gigászkalmár nem kap nevet, hiszen akit elnevezünk, azt meg is szelídítjük, attól már nem fél senki, ahogy erre rámutat a drámai Kojot. Szegény kalmár pedig inkább lengetné lágyan a csápjait, piruettezne, mint egy sellő, de elnyomják, helyesebben víz alá nyomják, úgyhogy nem szórakoztathatja semmilyen művészi mutatvánnyal közönségét.
Aki meseolvasó szülőként átlépte már azt a fantasztikus határt, ami a felnőttek számára alig élvezhető mesekönyveket választja el a már őt is megszólító gyermek- és ifjúsági irodalomtól, az tudni fogja, miről beszélek. Az Állati Vállalatot olvasni szellemi felüdülés, s közben garantált a visító röhögés is egyszerűen azért, mert nagyot fognak szólni számunkra a szöveg intertextuális és a különböző kulturális utalásai. Rég nevettem ennyit egy könyv olvastán, és el tudom képzelni, hogy 8 éves gyermekkel már meg lehet osztani ezt az élményt. Én a 4 és a 6 évesemnek még nem olvastam fel, győzködnek egy darab ideje, de szeretném megtisztelni ezt a kötetet azzal, hogy időt adok neki. Most még többet kellene magyarázni az utalásait, mint amennyit olvasnánk magát a sztorit, és azt hiszem, ez a könyv ennél többet érdemel.
Kertész Erzsi (Göröngyös úti iskola könyvek, Panthera-sorozat, Fény Sebestyén könyvek, Labirintó, A csúfolórobot stb.) tehát megint nagyot alkotott, s azon túl, hogy egy lehengerlően vicces és nagyon okos szöveget tett le az asztalra, még önmagát is beleírta a történetbe. Nyitott egy kis átjárót valóság és fikció között a Segítség, ember! című igencsak ironikus fejezetben, ahol arról olvashatunk, hogy a szerző egy pillangót, talán álombéli pillangót követve (vagy tán ő maga volt az a pillangó? ki is álmodott kit?) a Tomátóban találja magát. A halálra rémülő Tigris „Segítség, ember!” felkiáltása után így diskurálnak:
Maga ember? – kérdezte a jövevénytől.
Író vagyok.
Az író is ember!
Hanga Réka, a kötet illusztrátora is kiváló munkát végzett. Hanga Rékát ismerhetjük már pl. Adamik Zsolt Bibedombi Szörnyhatározójának vagy Mészöly Ágnes Dalmorka, a hobbivarázsló c. kötetének illusztrációiból is. Többnyire szürke-zöld-narancs színekkel dolgozó képek egészítik ki az Állati Vállalat-ot. Noha a szöveg túlsúlyban van a képekhez képest mennyiségét tekintve, mégis minden fontos karaktert megjelenít az a tucatnyi illusztráció, ami belekerült, s amelyek nagyon jó mozzanatokat is emelnek ki, mint például a nyúló-máló lusta pandákat vagy a gigászkalmár komikus patakmederbe simulását, de Tigris első találkozását is megörökítik a terápiás wellness piócákkal.
Amikor az Állati Vállalat-ot kiválasztottam, hogy olvassam és írjak róla, jónéhány olyan Moly.hu-s vélemény olvasása után voltam, amik azt állították, az első rész olvasása nélkül is élvezhető a könyv, semmi olyan ismeretanyag nem kell hozzá, aminek a birtokában kell lennünk, hogy üssön a szöveg. Miután befejeztem a könyvet, ezzel teljes mértékben egyet is kell értenem, főleg hogy nincs is nagyon más választásom, ugyanis az első kötetet, az Állat KávéZoo-t elnyelte a föld, gyakorlatilag beszerezhetetlen. Olyan jó azonban ez a folytatás, hogy az első oldalak után rögtön motoszkálni kezd az emberben az érzés, félember addig, amíg nem szerezte be az első kötetet.
Én is így vagyok ezzel, úgyhogy keresni fogok egy szép pillangót, mondjuk egy olyan kék színű közönséges boglárkát, ami a borítón szerepel és utána eredek, hátha elvezet az Állat KávéZoo rejtekhelyéhez.
Cím: Állati Vállalat - VirágZoo
Író: Kertész Erzsi
Illusztráció: Hanga Réka
Kiadó: Cerkabella Könyvkiadó
Év: 2019
Korosztály: 8+