Annie M. G. Schmidt: Titi a toronyház tetején
Annie M. G. Schmidt holland írónő és könyveinek illusztrátora, Fiep Westendorp akkor költöztek be örökre a gyerekszobánkba, amikor hazahoztam a határtalanul vicces és végtelenül szeretnivaló Szutyoksári című mesekönyvet az akkor hároméves kisebbik kislányomnak.
Nem minden író és nem minden illusztrátor ért a gyerekek nyelvén, aki gyermek- és ifjúsági irodalmat alkot. Ez egy szomorú tény. Biztos vagyok benne, hogy a leglelkesebb, legnyitottabb könyvfaló családok is jártak már úgy, hogy csak ímmel-ámmal sikerült adott könyveken végigvergődniük, mintha a fogukat húzták volna. Ismerős lehet az az érzés is, amikor valamely olvasmány annyira súlytalan, hogy se megérinteni nem tud, se hatást gyakorolni hallgatóságára.
Vannak ezzel szemben olyan írók, akik majd minden szövegükkel elkápráztatják a gyerekeket. Léteznek mesekönyvek, meseregények, verses kötetek, képregények, amelyek komoly aurával rendelkeznek (főként, ha az író és illusztrátor összhangba kerül), amelyek a székhez, a gyerekszoba szőnyegéhez, a fotelhez, a sámlihoz szögezik a gyerekeket. Amelyek elérik, hogy semmi a világon ne legyen olyan fontos, mint felolvasni a következő fejezetet. Ilyenkor a szülőnek esélye sincs főzni, takarítani, étkezni és vécére menni.
P. L. Travers, Astrid Lindgren, Otfried Preussler, Dániel András, Berg Judit, Lázár Ervin mellett nálunk Annie M. G. Schmidt is azok közé tartozik, akik egészen biztosan értik a gyereknyelvet, akik tudják vagy érzik, miről és hogyan kell nekik írni. Ők a mesekönyveikkel olyan világot teremtenek a legkülönfélébb korosztályok számára, amelyben minden úgy van jól, ahogy van, amelyből egyetlen építőelemet sem húznánk ki, pakolnánk kicsit odébb.
A Titi-könyvekkel (Titi a tornyház tetején, Titi a parkban, Titi és az Időjós) Annie M. G. Schmidt és illusztrátortársa, Fiep Westendorp a nagyobb ovis korosztályt kényezteti el. Háromrészes meseregény-sorozatban ismerhetjük meg a jószívű, mindig tettre kész Titit, aki piros daruskocsijával járja a várost egyedül, míg otthonra, barátokra nem talál.
Az első kötetben (Titi a toronyház tetején) Titit azonnal a szívünkbe zártuk. Távolról sem gondolom azt, hogy az autózás veleszületett, génekbe kódolt fiús szükséglet lenne. Barátaink családjában is akad olyan kisfiú, akit hidegen hagy az autók világa. Akadnak viszont olyan kislányok, akik imádnak vonatozni, felvillanyozza őket egy markoló látványa. Az én lányaim nem ilyenek. Ha őszinte akarok lenni, ennek örülök is, mert mi sem untat jobban, mint a dömperek, a hókotrók, a kultivátorok témája. Ennek ellenére a lányaimat és engem is rabul ejtett Titi a piros daruskocsin. El tudom képzelni, hogy olyan családokban, ahol nagy keletje van a távirányítós helikoptereknek, a műanyag kamionoknak és kis traktoroknak, Titi borítékolhatóan le fog nyomni mindenféle vetélytársolvasmányt.
Titi a mese elején lakást keres, s már-már rászánja magát, hogy egy parkban aludjon hűséges járgányában, amikor megszólítja a városok emblematikus, gyakran közhelyszerűen utált lakója, egy szép nagy kövér galamb, akit Gerdának hívnak. Gerda elárulja neki, hogy a nagy toronyház teteje üres, a padlásszoba épp lakóra vár. Titi beköltözik, s itt a korábbi széltébe-hosszába utazgatást felváltja a függőleges közlekedés.
Azok a gyerekek különösen izgalmasnak tarthatják ezt a kötetet, akik emeletes házban cseperednek, hiszen – talán tehetek ilyen állítást – jóval gyakrabban olvasunk teljes szabadsággal bíró gyerekekről, akik tágas családi házakban élnek, övék a világ, a közeli erdő, a tó, a hegyek-völgyek. Akiknek nem kell a talpuk dobogására, a hangoskodásra figyelniük, és a többi lakó igényeihez igazodniuk. Emeletes házakban lakó gyerekek függőleges életéről talán kevesebbet hallunk.
Titi úgy ismerkedik meg a lakókkal, hogy felfedezi a házat föntről lefelé, lentről fölfelé. Közben mi, olvasók is találkozunk a merev, tisztaságmániás Patyolat nénivel és lányával, a sok fegyelmezés közepette csak egy kis szabadságra vágyó Ágicával. Kapcsolatba kerülünk a tengernyi gyermekét egyedül nevelő Trappolka bácsival és a sok kis Trappolkával, akik folyton betegek, ahogy az ovisoknál, kisiskolásoknál már csak szokás. Ott él még Penna bácsi is, akié a könyvesbolt a toronyház aljában. Mindenütt csupa-csupa jólelkű, segítőkész szereplővel találkozunk, akik bőségesen ellensúlyozzák a rosszakaratot, amellyel Titinek szembesülnie kell. Találkozhatunk jó pár érdekes karakterrel, közülük a legnagyobb kedvencünk az Őrnagy és Nyurgaló, a világ leghosszabb lova. A környezetszennyezés témája is felmerül ebben az első kötetben, de a legkevésbé se didaktikusan, hanem szépen, homogén módon a történetbe szőve, az addigiakból következve. Titinek és a Trappolka családnak ugyanis a tengerhez utazva azonnal mentőbrigáddá kell alakulnia, amikor egy éppen a költési időszakát kezdő sirály olajfoltba ragad, és képtelen kijutni onnan.
Ha nagy ovisainkat, kisiskolásainkat okos, szép és sokat mondó szövegekkel szeretnénk kényeztetni, nem hagyhatjuk ki a sorból a Titi-könyveket, még akkor sem, ha a must have-lista már lefolyik az asztalunkról.
Cím: Titi a toronyház tetején
Író: Annie M. G. Schmidt
Illusztráció: Fiep Westendorp
Fordítás: Czibere Mária
Kiadó: Pozsonyi Pagony Kft.
Év: 2020
Oldalszám: 115
Korosztály: 5-8
