Az élet és a halál kérdései a legkeményebb témák közé tartoznak, amelyekről előbb-utóbb beszélnünk kell gyermekeinkkel, hiszen a születés és elmúlás képeivel ők maguk is lépten-nyomon találkoznak. Akár egy fészekből kipottyant fióka képével a játszótér felé tartva, akár egy éjszaka született kismacska nyávogásával az udvarban, a szüleik gyászával, amikor azok saját szüleiket, nagyszüleiket búcsúztatják vagy épp amikor kistestvérük születik. Életről és halálról beszélni kell azért is, mert ezek fogják keretbe a mindennapjainkat: a nutellás kenyér megkenését, az első ovis napot, az első betűk füzetbe rajzolását, a kis térdeken hegedő sebeket. Az első olvasmányélmények, lapozók, a közös mondókázások után lassanként bekúsznak a mindennapi meseolvasások által is az otthonunkba ezek a témák. Gondoljunk csak a következő mesei fordulatokra: az idős molnár beteg lesz, meghal, s ezután a gyerekeire marad a vagyona; a szegény ember és a felesége szomorúan tengetik az életüket, mert nem születik gyermekük; a gonosz mostoha a szeretett, de korán elvesztett édesanya helyére lép; az édesapa halála után az édesanya által nevelt fiú nekiindul a világnak; sok gyermek születik a családban, akiket nehéz etetni, ruházni.
Katy Kimbell és Li Söderberg szerzőpárosa olyan ismeretterjesztő könyvet alkotott, ami az utódnemzés, megtermékenyülés és születés kérdéseivel foglalkozik az állatvilágban. Ami különösen örvendetes, hogy a rendkívül sokszínű szülői szerepekre is hangsúlyosan kitérnek, vagyis arra, mennyiféle anya-és apaszerep fordul elő az állatvilágban, hogy a világra hozás csodájával nemcsak utód, de szülő/nevelő is születik. Beköszöntőjükben a kötet felütésekor így szólítják meg majdani olvasóikat, hallgatóságukat:
„Szia! Mind mások vagyunk, és az állatvilágban sincs ez másként. Ebben a könyvben arra kapsz választ, hogy miként és hányféleképpen nézhetnek ki a családok, és arra is, hogyan fogannak és születnek a madarak, a halak, a rovarok és az emlősállatok utódai.”

Most, amikor nyilvános könyvrongálásokkal próbálják szélsőséges politikai akciók elhitetni velünk, szülőkkel és gyerekeikkel, hogy a világ fekete és fehér, és nincs benne helye a sokszínűségnek, még inkább érdemes az ilyen könyvekről beszélni, mint az Állat születik. A könyvben megjelenített állatok hangsúlyosan emberszerűen kerülnek ábrázolásra a szövegben és az illusztrációkon keresztül is. A szülői szerepük is emberszerű, erre már a borító is erősen utal. Itt van mindjárt a cím alatt feszítő medveanyci, akinek vérmes kinézetét igencsak tompítja a kötött pulcsis pocakján kenguruban vidáman mancsait lóbáló bocs képe. Mellette pelenkás béka ücsörög, mintha csak testvéreit pelenkázó anyukáját várná vissza, közben a születés nagy sztereotip, virágnyelvű megfogalmazása is megjelenik: egy gólya kendőből kikukucskáló csivavával a csőrében lépdel. A kötet megtermékenyüléssel kapcsolatos szövegrészei az efféle óvatoskodó, témakerülő, virágnyelvű magyarázatoktól nem is lehetnének távolabb. Nézzünk néhány példát: „A nőstény kengurunak az emlősök többségéhez hasonlóan puncija van, ám ez belül némileg másként néz ki. A kengurumamának ugyanis három vaginája van!” A megcsillagozott vagina szóról pedig ezt olvashatjuk: „A vagina más néven a hüvely – a punci üreges része…” Egy másik, a törpe selyemmajmokkal kapcsolatos tudnivaló: „A nőstény különféle hangokon jelzi, amikor eljön a párosodás ideje, továbbá illatot bocsát ki a melléből és a fenekéből. Mintha csak popsiparfümöt tenne magára.” Az elefántokkal kapcsolatban pedig ezt olvashatjuk: „Az elefánt fütyije nagyon hosszú, furcsa alakú, ráadásul képes teljesen magától mozogni. Majdnem olyan, mint egy másik ormány! Erre azért van szükség, mert a nőstény puncija lefelé néz, így nehezen hozzáférhető. A legtöbb emlősnél ugyanis a fütyinek a punciba kell kerülnie ahhoz, hogy a spermium megtermékenyíthesse a petesejtet.”

Nézzük csak, a szülői szerepekkel mi a helyzet az állatvilágban! „Csak” éppen annyi, mint az emberek világában: ki többet, ki kevesebb energiát rak bele, hol az egyik szülő veszi magára a nevelés minden feladatát, hol megosztoznak rajta. Pingvinéknél például a tojó megy hosszú útra, hogy táplálékot gyűjtsön a tojásból az expedíciója végére kikelő fiókának, addig azonban pingvinpapa veti hátát a hideg szélnek, s az apukatársadalom együttes erővel óvja a tojásokat a kihűléstől. Velük szemben rókáék az utódok születését követő őszig együtt, a feladatokat szétosztva gondoskodnak a kölykökről (egyszer az egyik vadászik, addig a másik óvja a kicsiket, másszor felcserélik a feladatokat.) Nanduéknál a nandupapák annyira gondoskodó jellemek, hogy ha nekik maguknak nem lehet saját utóduk, besegítenek más, elfoglalt papáknak a felvigyázásban, az élelemszerzésben. Az orrszarvú mama a megtermékenyülés után faképnél hagyja az orrszarvúpapát, és a következő három évben minden energiáját egyetlen kicsinyére fordítja.

A könyv olvasása azt az érzetet kelti a hallgatóságban/olvasójában, hogy az állatvilág és az emberek világa ezen a téren, vagyis a megtermékenyítés, születés tekintetében közelíthető egymáshoz.
Miközben az állatokról olvasunk, az emberek születéséről és a gyermekeinkről való gondoskodásról is olvasunk, és ez azért is fontos, mert mindannyiunk feje fölött ott leng a nagy beszélgetés pallosa. Nem találkoztam még olyan szülőtárssal, aki ne töprengene a kezdetektől fogva azon, hogyan tudna egyszer majd értelmesen beszélni gyermekével a születésről, szülésről, és az odáig vezető útról, szexről, szerelemről. Az ilyen ismeretterjesztő könyvek egy lépéssel közelebb tudnak vinni ahhoz, hogy megtaláljuk a nyelvet, amelyen meg lehet szólítani a gyermekeinket ebben a témában. Vagy épp mi az a beszédmód, ami nem komfortos nekünk, mit tudnánk helyette alkalmazni, ha eljön a pillanat. Forgassuk kedvünkre a könyvet, nem kell mindent felolvasni belőle a gyerekeknek. A korukhoz, érettségükhöz, kérdéseikhez tudjuk igazítani amit megosztunk velük belőle, ha valamit korainak tartunk, mást pedig éppen időszerűnek.

Látványos, figyelemfelkeltő, szép kiadványról van szó, amit az én (4 és 6 éves) gyerekeim szívesen forgatnak, sokat beszélnek arról, amit látnak, például a kölykével ölében teázgató rókamamáról vagy a távolba pisilő, fülkarikás orrszarvúmamáról, a futóbabakocsiban kis nandukkal futó nandupapáról. De az is előfordul, hogy egy-egy rajzukon találkozom újra a könyv alakjaival, a szövegben említett szokásokkal. Van is miről beszélgetnie annak, aki kezébe veszi ezt a könyvet, hála az égnek. Ennek kellene a minimumnak lennie, amit egy gyerekkönyvtől elvárhatunk.

Szerző: Li Söderberg
Illusztráció: Katy Kimbell
Ford.: Petrikovics Edit
Kiadó: Cser Kiadó
Év: 2020
Oldalszám: 40
Korosztály: Kiadói ajánlás szerint a könyv 4 éves kortól forgatható de ez a téma minden családnál eltérő időpontban kerülhet terítékre. Nagycsoportos ovisoknak, kisiskolásoknak és családjaiknak bátran ajánljuk.