Jean-Claude Mourlevat: Jakabak
A 2019-es év egyik legrejtélyesebb kötete a gyermek- és ifjúsági regény piacon a francia Jean-Claude Mourlevat színész, rendező és író végre magyarra is lefordított (ford.: László Kinga) Jakabak című kötete volt. A nagy rejtély, a nagy kérdés legalábbis addig, amíg nem olvastuk a kötetet egészen egyszerűen az, hogy kinek is szól ez a könyv, milyen korosztályt céloz meg, milyen korosztálynak érdemes beszerezni, kikölcsönözni?
Nem vagyunk egyszerű helyzetben, ha utánaolvasunk. A kötettel kapcsolatban ellentmondásos információkat találunk, akad, ahol az 5-10 éves korosztálynak ajánlják, akad, ahol a kamaszkor határára teszik, de az is előfordul, hogy még a kiskamasz, kamasz korosztályt is túl fiatal, éretlen olvasóközönségnek tartják a kötethez. A magyar kiadás illusztrátorának Rofusz Kingát kérték fel, aki a kötet olvasása után, az eredeti francia kiadás ismerete nélkül saját értelmezésére, szövegélményére hallgatva igen komoly, komor, néhol félelmekkel teli álomhoz hasonlító illusztrációkkal látta el a kötetet. A nagy rejtélyt én a magam részéről úgy oldanám meg, hogy elmesélem, hogyan is olvastam el magamnak, és hogyan NEM olvastam el a gyerekeimnek a kötetet.
Azt már most el kell, hogy áruljam, kedves olvasókat nevelő anyukák, és apukák, hogy igen szép, gusztusos kötettel van dogunk, ami igencsak könnyen bepottyan a kosárba a könyvesboltban. Afféle kézbe kívánkozó darabról van szó, aminek már a borítója megbabonáz, akárhova teszi is le a lakásban az ember, mindenhonnan hallja a hívogatását. Rofusz Kinga olyan tekintetet rajzolt egyszerű fekete vonalakkal a borítóra kerülő Jakabaknak és a mellette támaszkodó kecskelánynak, hogy már azelőtt berántanak a kötetbe, mielőtt felütnénk a borító fedelét. A háttérben meg valami fura tarajos árnyalak tol egy házalakú valamit. Akad itt rejtély bőven. A fekete-fehér borítóba a narancsvörös kontrasztszín baljós hangulatot csempész, vérvörösen izzik a kerek nap a kecskék fölött, a táj is vörösben úszik.
Habár a gyerekeimet hasonlóképpen vonzotta a kötet, ők se voltak tisztában vele, kié is lesz. Köröztek körülötte, nézegették, lapozgatták, az akkor 4 éves ovisom végigpörgetve az illusztrációkat, a negatív karakterek, a gyilkos, cinikus Griffók szemébe nézve a kezembe nyomta, és közölte, hogy ez szerinte túl félelmetes, lehet inkább az enyém. A 6 évesem már nagyobb bajban volt, felkeltette az érdeklődését a kötet, betűzgetni is elkezdte, és mikor én az olvasásban már a 2. fejezeten túl jártam, nem bírta tovább és kerek-perec rákérdezett, hogy legalább neki el fogom-e olvasni. Akkor már tudtam a választ erre: nem.
Mi történik addigra Jakabakkal a könyvben, hogy nem akartam elolvasni még az akkor épp iskolába készülő nagyobbik lányomnak sem? Jakabak Kecskeország vidám, bulizós, fiatal bakjai közé tartozik, ráadásul, mivel egészen kiskora óta kiválóan bendzsózik és énekel, általában ő a társaság közepe. A szarva hegyéig beleszeret a Szépecske nevű kecskelányba, akiről az érzelmei viszonzását reméli. Teljesen félreérti azonban a lányt, talán ezért is olyan komoly arcul csapás, amikor Szépecske megvallja neki, hogy legjobb barátjába, Samubakba szerelmes. Hamarosan meg is esküsznek, és Jakabak magára marad hatalmas csalódásával. Világgá megy, de csak azután, hogy még utoljára féktelenül bendzsózik az esküvőn és istenesen leissza magát. Hosszú hónapokon át járja a világot, őszre fordul az idő, és egyszer egy kietlen vidéken a viharos, baljós égen megjelenik egy gólya egy csomaggal a csőrében, küzd az elemekkel, végül a kis csomagot épp Jakabak ölébe ejti. Egy levél van a csomagban, és egy téli álmot alvó pelekölyök, akit Piének hívnak. A levél arról tudósít, hogy Pié a pelenemzetség utolsó tagja, a peléket kiirtották a Griffók, a gonosz és barbár nyestek. Pié az utolsó, aki életben maradt. A gólya látva, hogy Jakabak felelősséget vállal a kis peléért, elrepül. Hamarosan azonban Jakabak szembetalálkozik két Griffóval, akik velejéig gonoszak. Nemcsak megölték a gólyát miután kivallatták, hol van Pié, hanem hajtóvadászatot indítottak és megtalálták Jakabakot. Hogy nyomatékot adjanak parancsuknak, azonnal adja át a kis pelét, cinikusan előhúzzák zsebükből a gólya letépett csőrét. Jakabak rögtön megérti, hogy innentől fogva életre-halálra megy a játék, és ha már felelősséget vállalt a kis Piéért, aki ott szuszog a hasán, végig kell csinálnia, amit vállalt.
Ezen a ponton, tudtam, ezt a könyvet nem olvashatom el a 6 évesemnek. Nemcsak azért, mert azt olvassuk benne, hogy a Griffók „kinyírták” a gólyát, vagy mert Jakabak szerelmi bánatában pocsolya részegre issza magát, rágyújt stb., hanem azért is, mert Jakabak olyan összetett lelki válságon megy keresztül, a legközelebbi barátjával való kapcsolatának tarthatatlanná válásával és hazája, Kecskeország elhagyásával, ami 6 éves fejjel és érzelmi intelligenciával aligha megérthető vagy akár csak megközelíthető. Vannak könyvek, amikre nagyon is érdemes várni, én a Jakabakot is ezek közé sorolnám. Fel fogom tenni egy magas polcra, ahova azokat a kincseket gyűjtöm, amiket tudom, hogy el fog nyelni a könyvkiadás és az idő árja, de amiket mindenképp szeretném, hogy később elolvassanak a gyerekeim.
Amikor befejeztem a Jakabakot, rám szakadt a rémület, hogy vége. Nem tagadom, nagyon megszerettem. Végigkísértem a kecskefiút a hosszú útján, amelynek során veszélyben forgott az élete, amelynek során megértette, hogy milyen felelősnek lenni valakiért, hogy vannak érzelmek, amik felül tudják írni a szerelmi bánatot, vagyis a szerelmi bánat is elmúlik egyszer. Megtanulta, hogy az életünk múlik azon, jól értelmezünk-e pillantásokat, hanglejtéseket, hogy a nagy távolság megtanítja neki, kit is szeret ő valójában, ki az, aki az ő foltja. Megtanulja azt is, hogy a barátság is önfeláldozó, hogy érte is akad, aki feláldozná magát. Jakabak Piét több, mint 7 évig hordozza az ingében, a hasán. Hosszú várandósság ez, sok fájdalmas keserves tapasztalattal jár, éhezéssel, fizikai fájdalmakkal, torokszorongató, fájó élethelyzetekkel.
Szóval becsukva a könyvet rám szakadt a rémület, hogy vége, és el kell engednem Jakabakot, Piét és a hebehurgya, de imádnivaló rövidemlékezetű Lem professzort. De mind biztonságban vannak, mind jól vannak, és nagyon sok mindent megtudtak az életről és önmagukról, amíg együtt járták a világot.
Író: Jean-Claude Mourlevat
Cím: Jakabak
Illusztráció: Rofusz Kinga
Ford.: László Kinga
Kiadó: Vivandra Könyvek
Év: 2019
Oldalszám: 212
Ajánlott korosztály: 10+