Dr. Seuss: A Grincs
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kétgyermekes anyuka, aki kamaszkorában, valamikor az ezredforduló környékén látta a tévében a Grincs című mozifilmet. Attól fogva minden évben amint megérezte a karácsony mézeskalácsillatát a levegőben szálló Last Christmas című számmal keveredni, halálra idegesítette barátait a nap bármely pontján odavethető idézettel, hogy: „a Grincs ajtaján nincs kilincs”.
A Grincs című film (csak a magyar szinkronos verzióban lett ez a címe, eredetileg: How the Grinch Stole Christmas) Dr. Seuss (Theodor Seuss Geisel) német származású amerikai író és karikaturista 1957-ben megjelent karácsonyi klasszikusának szövegén alapult. 2000-ben a filmet követve jelent meg először hazánkban Tandori Dezső kiváló fordításában a könyv, ami akkor még a Hogyan lopta el a Görcs a karácsonyt címet viselte. Amikor majd’ két évtizeddel később, 2018-ban bemutatták a mozikban a film új, 3D-s animációs változatát, nálunk a Kolibri Klasszikusok sorozatban megjelent ismét a könyv. Ezúttal is Tandori Dezső fordításában, de megújult külsővel, a filmek magyar címéhez igazodó címadással egyszerűen így: A Grincs.
Aztán amikor 2020-ban (húsz évvel azután, hogy az a kamasz lány elsajátította az egész életére hasznos tudást jelentő mondatot, miszerint a Grincs ajtaján nincs kilincs), kezébe fogta A Grincs című kötetet egy boltban. Megfogta, bedobta a kosarába, kifizette (mert neki nem volt egy számmal kisebb a cipője, és semmi nem csípte a feje csücskét, hogy csak úgy elszaladjon vele), és azon nyomban hazaloholt a négy és fél- és a frissen beiskolázott hat és fél éves gyermekéhez. S még aznap délután, a harminckét fokos kora őszi napsütéses délutánon szoknyában, hideg limonádét szürcsölve olvasni kezdték, hogy „Kik falva lakói, a Kik/Mind úgy szerették a karácsonyt/Úgy ám, nem is kicsit...”
Átváltoztam azzá a kamasszá, aki voltam, sőt, a szövegben előrehaladva azzá a gyerekké, aki imádta volna, ha ezt a szöveget felolvassák neki a szülei. Erősen szerepben voltam, apait-anyait beleadva harsogtam, hangsúlyoztam, valószínűleg a tudatalattim legmélyén megbújó színészi ambíciókig ástam le, hogy eléggé hatásosan elő tudjam adni a Grincs és a kis Kik történetét. Erre egyébként nem minden szöveg alkalmas, ez pont olyan, ami igen, és aminek még jót is tesz. És itt kell megköszönnöm gyermekeimnek, akik igen hálás és lelkes közönséget alkotnak úgy általában is, de most kiváltképp azok voltak. Partnerek voltak a katarzisomban, majd a mintegy kilenc percnyi lázas felolvasás után (amikor elfogy a könyv, jaj...) felharsant a kedvenc reakcióm: „Olvasd újra, Anya!”
Öt darab egy húzóra való újraolvasás után pihenőt kértem, mégiscsak harminckét fok volt, elment a hangom és a katarzis is olyan, hogy nem lehet a végtelenségig ismételni. Szóval az a kevéske szöveg, ami arról szól, hogy a Grincs utálta a karácsonyt és ezért el akarta lopni a Kik nevű néptől az ünnepet, annyira működött náluk is, hogy attól azonnal háromszorosára nőtt a szívem.
Aki nem ismerné a Grincs történetét, annak hadd mondjam el röviden, hogyan lehet elrabolni és egyszerre hogyan nem lehet mégsem elrabolni a karácsonyt! A Grincs a karácsonyt megelőző estén minden ajándékot, ünnepi ételt, dekorációt és minden karácsonyfát kilop Kik falva lakóinak házaiból. Kemény munkával egyedül kisemmizi tehát az egész falut az éj leple alatt, de úgy, hogy se egy árva fityegő díszecske, se egy tűlevél, se egy fél morzsányi falat sütemény nem marad az otthonaikban. Egy szánon, amit a rénszarvasnak öltöztetett kutyája, Max húz, felhord mindent a falu fölé magasodó havas, jeges hegytetőre, ahol él. Nemcsak arra vágyott a Grincs, hogy ellopja a karácsonyt. Azt is akarta, hogy ha véletlenül tanúja akad a rablásnak, azzal elhitesse piros álruhája, a szánja, az ál-rénszarvas, hogy a Mikulás volt a tettes, s ezzel ne csak megkárosítsa őket, de a szívükben is megrengesse a mélyen gyökerező hitet.
A Grincs azonban beleszalad egy hatalmas pofonba: a Kiket ugyanis nem lehet megtörni. Mit nekik ajándék, mit nekik lakoma, fa, gyertyák, girlandok! Ők akkor is ünnepelnek, ha semmijük nincs, mert az ünnep nem az ellopható dolgokban rejtőzik. A Grincs lefagyva bámulja a hegytetőről egy jó darabig a körben álló és éneklő, meghatott s vidám Kiket. Próbálja megérteni, mi is történt, miért nem a jajveszékelés s követelődzés hangjai szállnak fel az égig, a hegytetőre. Egy jó darabig kell gondolkodnia, mire végre „valami furcsa grincset érzett a szíve táján”, és kapisgálni kezdte végre, hogy mi is az ünnep, a karácsony, a szeretet és az összetartozás. És tudjátok, mi a jó abban, ha a Grincs kapisgálni kezdi? Az, hogy mi, olvasók és a hallgatóság is töprengeni kezd azon, vajon mik is az igazán fontos dolgok az életben.
A Grincs is azon könyvek sorába tartozik, amik kevés (50-100-200 szavas) szöveggel képesek nagy felismerésekhez elvezetni gyerekeinket (nekünk, felnőtteknek se árt velük együtt töprengeni). Sőt, ha első pár olvasásra el se jutnak azokig, csak kérdések fogalmazódnak meg bennük, az már hatalmas eredmény. Az a gyermek, aki a Grincs olvasása közben feltesz magának (vagy Anyának, Apának, nagyszülőknek) csak egyetlen egy kérdést is, már felbecsülhetetlen értékű tudáshoz jutott. Az illusztrációk minősége pedig vitathatatlanul magas színvonalú, ha ez a stílus nem kapott még helyet a gyerekszobában, most itt az ideje. Egy pillanatig se gondoljuk, hogy a gyermekeink szépérzéke, művészi vénája független az olvasott könyvek képi világától. Miközben olvasunk, mindig művészeti, esztétikai alapozást is végzünk. Becsüljük meg nagyon, amikor olyan képek kerülnek a szövegbe vagy a szöveg mellé, mint Dr. Seuss könyveiben!
Cím: A Grincs
Szerző, illusztrátor: Dr. Seuss
Kiadó: Kolibri Klasszikusok
Év: 2018
Oldalszám: 64
Korosztály: 4+
Még több karácsonyi gyerekkönyvet keresel? Évek óta folyamatosan gyűjtjük neked a legjobbakat!
