Ismét könyvet adtunk a gyerekkönyvért rajongók véleményére! A Neveljünk olvasókat! csoportban időről-időre megkérjük vállalkozó szellemű csoporttársainkat, hogy szülőként, pedagógusként, elfogulatlan és független vásárlóként véleményezzenek gyerek- ill. ifjúsági könyveket. Mivel nagyon sokan vannak olyanok, akiknek közelében nincsen könyvesbolt, könyvtár, ahol közelebbről szemügyre tudnák venni a kiszemelt könyveket vagy éppen ha bele is tudnak lapozni a kiadványokba, de bizonytalanok a szövegek nehézségi fokát, a választás helyességét illetően, ez a "tesztelős" megoldás segítségükre lehet.
A 2023-as év első ilyen felbuzdulása a Móra Kiadó Már tudok olvasni!-sorozatának kipróbálásáról szólt, amikor is a csoportunk tagjai egy könyves játékban nyerhették meg a legnépszerűbb kortárs gyermekirodalmi szerzők tollából megszülető, kezdő olvasók számára megalkotott sorozat három különböző nehézségi szintének 1-1 kötetét, tehát összesen játékosonként három darab könyvet, amit a körülöttük sertepertélő saját vagy ismerős gyermekkel vagy tanítványokkal lehetett kipróbálni. A könyvekkel szerzett tapasztalatokat osztja most meg velünk Zsuzsanna, Hajnalka és Anita. Ez úton is hatalmas köszönet nekik, hiszen időt és energiát nem kímélve nagyon alaposan körbejárták nekünk a sorozatot!
Orosziné Kufcsák Zsuzsanna anyukaként és éppen most 1. osztályosokat tanító pedagógusként is vizsgálta a sorozat három, különböző nehézségi szintű részét:
1. szint: Ha a könyvek történeteit nézem, Víg Balázs Ha átpördül a hinta című könyve tetszett a legjobban. Mivel kezdő olvasók számára készült a könyv, rövidnek és egyszerűnek kellett lennie, és ez ebben az esetben nem ment a történet rovására! Humoros és frappáns kis mese! Nagyon hasznosnak tartom, hogy a lap alján a nehéz szavak ki vannak emelve szótagolva. Megkönnyíti az olvasást, ámbár néha meg is töri a történetet, hogy először azt olvassa el az olvasó. Mivel első osztályos gyerekeket tanítok, nekik is a kezükbe adtam, hadd böngésszék. Az volt a tapasztalat, hogy így még a második félévben, amikor nem ismernek minden betűt, még nehézkes olvasmány nekik. Viszont a képek és a kibogarászott mondatok annyira tetszettek nekik, hogy ez lelkesítette őket arra, hogy tovább olvassák. De itt még szülői, pedagógusi segítség erősen kell nekik. Van az osztályomban már olvasni tudó gyerek is, ők könnyebben boldogultak. Ezek alapján és pl. első osztály végén simán ajánlanám nyári olvasmánynak, gyakorlásnak!
2. szint: Mészöly Ágnes A lila boríték című könyve is szuper, hogy szótagolás segíti a nehezebb szavak olvasását. Nagyon tetszett a történet! Inspiráló az űrhajós anyuka, avagy a magányos kislány története, aki tudós akar lenni, mégis annyira gyerekközeli, hogy belepillanthatunk Levi lelki harcába, akinek hiányzik az anyukája. Ha ajánlanom kellene, én második osztályos gyerekeknek ajánlanám jó szívvel. Nehezebben olvasó gyereknek csak második félévtől! A szómagyarázatot később fedeztem fel, annak én speciel nem látom akkora előnyét, de biztos van olyan olvasó, akinek hasznos lehet.
Egy, a 2. szinthez tartozó könyv kép és szöveg aránya
3. szint - M. Kácsor Zoltán: A varázsajtó című könyv már mind cselekményében, mind szövegszerkesztésileg kifejezetten stabilan olvasó nagyobb gyerek számára való. Ez az első része egy nagyobb történetnek, én kíváncsi lettem, hogy vajon hogyan fog folytatódni. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy maga történet nem kötött annyira le, mint egy ugyanilyen olvasási szinten levő Matricás Laci rész. Szerintem, ha már itt az első részben kapunk valami plusz izgalmat még, vagy a befejezés valami váratlant készített volna elő, az ütősebb lett volna. Ettől eltekintve én egy harmadik osztályos gyerek kezébe már oda merném adni. Nagyon nagy segítség lehet olyan gyerekeknek, akik egyébként nem szeretnek olvasni, mert unják a tankönyveket. Ez viszont valami más, valami izgalmas, fel tudja kelteni a gyerekek érdeklődését az olvasás iránt.
Ami szenzációs az összes könyvben: a fokozatosság, a korosztályhoz való igazodás és a feladatok a könyv végén! Szuper kis ötletes „ellenőrzések”, hogy az olvasó megértette-e, amit olvasott. Ráadásul arra is figyeltek a szerkesztők, hogy a feladatok is igazodjanak az adott korú gyerekekhez, az még jobban tetszik! Hogy pl. a 3. szintű könyv végén már kisebb fogalmazást kell írni az egyik feladatban! Szenzációs!
Szécsényi Hajnalka kisfia - aki 2. osztályos - már komolyabb regényeket is olvas önállóan (pl. Rumini). Ezért volt különösen izgalmas, mit szól a sorozat első két szintjéhez, nem fogja-e azokat túl "babásnak" tartani. Lássuk, mi történt:
1. szint - Balázs Ágnes: A csodagomb
A fiamat zavarta a szótagolás, bár egyik esetben nagyon jól jött. Kértem, hogy hangosan olvassa, és az elsősként szót elsőként-nek olvasta. Így beszélgettünk kicsit a pontos olvasás fontosságáról, meg hogy melyik szó mit jelent. Kértem, mondjon mindkettővel példamondatot!
Az illusztrációt viccesnek találta, pl. bot van a néni fülében, gombolyag a fülbevalója, a pulinak nincs szeme (legalább a pulikról is beszélgettünk kicsit, hogy tényleg így néznek ki).
A záró feladatokat egyszerűnek találta, és kicsit csalódottnak tűnt, hogy csak egyszer megoldható.
Szinten zavarónak találta a borító kihajtóját, nehezen tudta fogni/lapozni.
A végén a titkos részt és a matricákat nem találta meg, mármint végig olvasta, de nem vette észre, hogy matricák.
Kb. 15 perc volt az olvasás, nézegetés, beszélgetés. A lényeg, hogy összességében tetszett neki.
2.szint - Mészöly Ágnes: Léna és a 23 herceg
Két nekifutásra olvasta el. Sokat kuncogott rajta, legjobban azon, amikor mindenhová kimásztak a kisbékák. Volt undi rész is, amikor Léna megpuszilta őket.
Szívesen olvasta, nem találta nehéznek. Kivéve a kétéltű szót, azt rendre kétéletűnek olvasta!
A szómagyarázatot eljátszottuk: én végig kérdeztem tőle, melyik mit jelent szerinte, majd elolvasta maga. 8-at tudott helyesen.
3. szint - Marék Veronika: Lassú Víz, Sebes Patak
2-3 részletben olvastuk el.
Jól haladt, örült, hogy nincsenek szótagolások benne. Izgalmasnak találta. Viszont jó, hogy ezt is hangosan olvastattam, mert azért még sokat melléolvas, jó volt gyakorlásnak!
Egy 3. szintű könyv kép-szöveg arány. Ezekben a könyvekben már képek nélküli, csak szöveges oldalakat is találtok.
Összességében ez utóbbi tetszett neki a legjobban, fordulatos, izgalmas volt a történet. Nem olyan rövid, de azért teljesíthető, nem vesztette el a lelkesedését közben, húzta a történet, hogy folytassa.
A harmadik könyv végén van egy totó, azt hibátlanra oldotta meg, nagyon büszke volt magára, ez a feladat tetszett neki a leginkább.
Azért az mindenképp pozitívum és gratula az írónak, hogy egy Rumini/Zabaszaurusz/Így neveld a sárkányod és társaik saját olvasása után így le tudta kötni! Ezért mertem benevezni a játékba és nem csalódtam. Mindemellett kb. 2 év és a húga is tesztelni fogja őket, remélem!
Kovács Anita beszámolója a Már tudok olvasni!-sorozatról szerzett tapasztalatokról:
Az én kislányom 2 éves múlt, viszont van 3 csodás barátnőm és mindhármuknál első osztályt kezdtek a gyerekek. A nyeremény pedig 3 könyv volt, így gondoltam hogy mindenkihez jutna egy-egy.
Örömmel is újságoltam nekik a nyereményt, de kiderült hogy egy 1. osztályos tanuló februárban nagyjából az ABC 13. betűjénél tart, így - hacsak nem úgy ment iskolába, hogy már tudott olvasni- nyár előtt ez nem nagyon fog menni neki. Én emiatt 1. osztályosoknak az év vége előtt nem ajánlanám ezt a sorozatot.
Egy másodikos kisfiú is van a szomszédunkban, így ő segített be nekem. Ő azért már “szépen olvasgat”, de teszi (tette) ezt leginkább kötelességből.
1.szint - Balázs Ágnes: A csodagomb című kötet számomra egy hihetetlenül egyszerű, mégis nagyon kedves történet, amit elsőnek adtam oda. A kisfiú egy este el is olvasta és ugyan a történethez csak annyit fűzött hozzá, hogy “szerencse, hogy neki sikerült csodagomb nélkül is megtanulnia olvasni”, mégis egyfajta áttörést jelentett számára, mert az első felkiáltása az volt, hogy ő elolvasott “egy egész igazi könyvet”.
És ez bizony lendületet adott neki a másodihoz…
Egy 1. szintű könyv kép-szöveg aránya
2. szint - A második A lila boríték című könyv volt. Magam se tudom, hogy pontosan miért, de az én szemem könnybe lábadt a füzet végére, miközben előtte folyamatosan mosolyogtam miközben olvastam.
Ez egy annyira helyes történet… a kis sci-fi bevonzza a fiúkat is. Tetszett benne az, hogy egy anyuka kapott fontos feladatot, Zebegény egy jól megválasztott helyszín véleményem szerint és annyira szerettem a postáskisasszony figuráját.
Nagyon tetszett a grafikája is és zseniális ötlet a nehezebb szavak kiemelése és szótagolása.
Azt gondolom, hogy pontosan ilyen történetek kellenek a kezdő olvasóknak. Így, ahogy van. Semmin nem tudnék változtatni.
Mészöly Ágnes szerintem nagyon magasra tette a lécet ebben a sorozatban ezzel a kötettel.
Mindezek után igazán jó szívvel adtam tesztelésre a szomszéd fiúnak és A csodagomb adta lendület és motiváció után ezt is gyorsan elolvasta.
Az olvasás után - az anyukája elmondása szerint- sziporkáztak a kérdések a könyvről és annak tartalmáról (az első természetesen az volt, hogy a zebegényi fagyizóban ő is ehet-e fagylaltot) és volt egy kötet, ami egy olvasni kevésbé szerető kisfiút felvillanyozott és egy igazán jó esti beszélgetést hozott a család hétköznapjaiba. És hát mi többet lehetne elvárni egy könyvtől, ami kezdő olvasóknak íródott?
3.szint - A harmadik általam választott kötet Nógrádi Gábor Segítség, értem a kutyámat! című kötete volt. Őszinte leszek, ezt nem adtam oda a kisfiúnak… Számomra a másik két kötet után ez hatalmas csalódás volt. Valószínű azért, mert a cím alapján nagyon sokat vártam. Szerintem ez lehetne/lehetett volna egy igazán izgalmas történet is, de valahogy se eleje, se vége, de nagyon nem kerek.
Statisztikát ugyan nem végeztem, de szerintem a nyereményjáték poszt alatt is ezt a kötetet jelölhették meg a legtöbben. Ami azért nem szerencsés (már ha így van valóban), mert ha én ezt az egy kötetet veszem meg a sorozatból, akkor szinte biztos hogy nem veszek másikat. Pedig lehet ezt ettől sokkal jobban is csinálni, ahogy azt A lila boríték c. füzet is megmutatja.
Összességében ez egy nagyon helyes sorozat, nagyon örülök hogy a Móra Kiadó gondolt a kezdő olvasókra, a könyvek szerkesztése is szuper a játékos feladatokkal, matricákkal. És a “füzet” jelleg nekem elsőre kicsit fura volt, de a teszt bebizonyította, hogy ez igenis így van jól, mert a gyerekek azt érezhetik, hogy egy “egész könyvet” elolvastak.
Szeretném megköszönni a lehetőséget is, hogy részt vehettem a játékban! Én biztosan szerezni fogok még ezekből a kötetekből és elteszem a kislányomnak!
A kiadónak pedig azt üzenném:
Még több ilyet Mészöly Ágnestől!
