Borka lányunk három éve jár német iskolába. Egy évet töltött 12 különböző nemzetiségű (olasz, román, brazil, iráni, iraki, szír, afgán, indiai...) gyerekkel egy osztályban, idén pedig befejezi a normál általános iskola 4. osztályát. Az utóbbi éveket kötelező olvasmányok nélkül, de nem a minőségi gyerekirodalmat nélkülözve töltöttük. Az irodalom tankönyveik ugyanis vetekszenek a legjobb minőségű magyar gyerekirodalmi antológiákkal - szövegben és illusztrációban egyaránt. Verset eddig egyet kellett itthon megtanulnia (többet el tud mondani fejből, de azokat azért, mert órán sokat foglalkoznak velük). A megtanulandó verset, Lackfi János Macska több példányban című művét, ő választotta és magyarul mondta el az osztálynak a saját készítésű illusztrációja előtt állva. A tanítója szerette volna, ha hallják őt a csupa német osztálytársak az anyanyelvén szavalni. :)
Az elmúlt tanév végén nagy izgalommal vártuk a németórájuk eddigi legnagyobb irodalmi projektjét. Kezdetben csak annyit tudtunk, hogy Borkának egy könyvet kell kiválasztania, amelyet szeretne elolvasni. Már Magyarországon beleszeretett a Lotta naplójába, és mivel ez egy Németországban is nagyon népszerű sorozat, kézenfekvő volt, hogy ebből választ magának olvasnivalót.
A könyv elolvasása után olyan két hónap következett, amelyet a kötelező olvasmányokhoz szokott szülőként, különleges élmény volt követni:
- Minden gyerek kiválasztotta azt a kiadványt, amelyet a legszívesebben olvasna ki. Ez lehetett gyerekregény, mesekönyv, ismeretterjesztő könyv, de akár képregény is.
- A gyerekek párban vagy hármas csoportokban dolgoztak a következő időszak irodalomóráin. A párok, illetve a csoportok tagjai plakátokat készítettek az általuk olvasott könyvekről. A plakátokon a könyvek adatain, szereplőin, belőlük vett vicces kis idézeteken kívül illusztrációk, fotók is helyet kaptak.
- A plakátokon kívül cipősdobozokkal is dolgozhattak a gyerekek. A dobozokba az általuk választott könyv egy-egy jelenetét alkothatták meg tetszőleges technikával.
- Heteken keresztül készültek a bemutató plakátok és könyves jelenetek, miközben a csoportok tagjai folyamatosan cserélődtek. Így már az előkészületek alatt megismerhették, hogy egy-egy osztálytársnak milyen az irodalmi ízlése, és már ebben az időszakban születtek nagy rátalálások. :)
- A bemutatóeszközök elkészítése után mindenkinek választania kellett egy részletet, amelyet a könyvéről szóló előadása végén, kedvcsinálónak olvastak fel. A részlet kiválasztása is az aktuális tanulópárok segítségével történt. Ők voltak a tesztalanyok. :)
- Hetente két óra alatt nyolc gyerek mutatta be az osztálynak a választott olvasmányát a plakátok vagy a cipősdoboz-jelenetek segítségével. Borkámnak dupla izgalom volt a prezentáció, hiszen nem az anyanyelvén kellett előadnia, de óriási örömmel újságolta, hogy egyest kapott! Aminek itt örülünk, mert fordítva megy az osztályzás. :D
- És itt jött a kedvenc részem: a prezentációk után jelentkezhettek azok a gyerekek, akik szeretnék kölcsönkérni, elolvasni a bemutatott könyvet. Talán az érdemjegynél is nagyobb boldogság volt gyereknek és könyvárus édesanyjának, hogy hat (!!!) gyerek iratkozott fel Borcsikám listájára.
- A következő 3 hét alatt a 6 gyerek kézről-kézre adta a könyvet, hogy a sor végén sértetlenül kerüljön vissza a polcunkra. Hogy fokozzuk a fokozhatatlant! :D
A 2 hónap alatt az osztály tagjai 26 különböző könyvet ismertek meg, és átlagban két-három olyan könyvet találtak a bemutatott művek között, amelyet kölcsönkértek és igen nagy eséllyel ki is olvastak. A csoportmunkával, az együtt morfondírozással, a legjobb felolvasandó idézet kiválasztásával nemcsak a gyerekirodalom terén lettek gazdagabbak ,hanem a közös munkáról is sokat megtanultak. Kellemeset a hasznossal! Az önálló prezentáció a rákészüléssel, izgalommal és sikerélménnyel pedig tényleg működik! Óriási lendületet ad a gyerekek iskolai munkájához. :D
