15 mesekönyv, amely segít megérteni és megoldani a dackorszak problémáit

Az Agymanók című animációs filmben hallottam a főemlék kifejezést. Mindenkinek van néhány főemléke, ami hosszú évekre vagy akár örökre elkíséri. Az én főemlékeim nagy része természetesen a lányomhoz kötődik. Egyik ilyen - és talán a legfontosabb - a dackorszakhoz kapcsolódik: kb. 8 évvel ezelőtt éppen a hisztirohamok korát éltük: rugdosással, kiabálással, „finom” hangulatingadozásokkal. A nappaliban üldögéltem, amikor Borcsikám egyszer csak megjelent az ajtóban, és annyit mondott: Anya! Jön! Nyugtass meg!

Aztán bekuckózott az ölembe, apró hüvelykujját a szájába dugta, elővette egy régi blúzomból összefércelt „bögyörgető kendőjét” , és egy jó félórán keresztül csak ott üldögélt. Nem beszéltünk, nem csináltunk semmit. Csak üldögéltünk. Vártuk, hogy elmenjen a "hiszti".

Ez után az eset után, ez lett a mi dackorszakos szertartásunk. Szép lassan ritkultak a toporzékolások, kiabálások, csaták… Ha jött a hiszti, Borcsikám szólt: Anya! Jön! Nyugtass meg!

De mi is vezetett ehhez a pillanathoz, és hogyan értette meg a  hároméves és a harminchárom éves, hogy mi is valójában a hiszti, és mit kell csinálni, ha jön? Ennek a megválaszolásához egy kicsit visszaugranék az időben:

Pár nappal korábban, egyik esti olvasásunk alkalmával a Friss Tinta kortárs gyermekverses kötetből olvastunk. Lackfi János Dorottya legyőzi a hisztit versénél tartottunk, amikor az esti félhomályban a vers után a lányom csak annyit sutyorgott: Ilyen!

Lackfi János: Dorottya legyőzi a hisztit

A hiszti sós-zsák lehet,
Százötven kiló,
Lábamra csimpaszkodik,
Mint óriási ló.

Felemelni nem tudom,
A hiszti nehéz,
Lerogy alatta a láb,
Megfájdul a kéz.

Rángat össze-vissza csak,
Jobbra-balra ráz,
Földre húz, ordíttat is,
Zeng belé a ház.

Kifacsarja a szemem,
A könnyem csöpög,
Orromból üveg folyik,
Kivörösödök.

Bármit kérnek tőlem, az
Nem tetszik neki,
Biztat, mondjak rá NEMet,
Lábam tekeri.

De ha apa megölel,
A simogatás
A száz kilót leszedi,
Majd cipelje más.

Ha majd apa felemel,
Elbír engemet,
Könnyű lufi lettem, és
Szinte lebegek.

Fél éjszaka a versen és azon a kis szócskán pörgött az agyam. Bár addig is sok gyerekneveléses könyvet olvastam és tudtam, hogy a dackorszak nem egy elátkozott, szenvedésekkel teli valami, amit túl kell élni, de ez az egy kis szó elindított, hogy jobban megértsem ezt a jelenséget. Igyekeztem megérteni, milyen az, amikor egy csöpp kis ember a nagyok világában igyekszik megállni a helyét. Milyen az, amikor a tervek már megvannak a kis fejében, mit és hogyan akar csinálni, de vagy a saját képességeinek határai vagy a felnőttek döntései naponta százszor keresztbe húzzák a számításait. Hogyan érezheti magát, amikor szeretne valamit, de nem tudja elmondani, megfogalmazni, hiszen nincsenek meg még számára azok a szavak, amikkel ki tudná magát fejezni. Mi pöröghet le a buksiban, amikor egy-egy helyzetben számára fontos dolgok történnek, izgalmasabbnál izgalmasabb felfedezni valók jönnek szembe, de a felnőtteknek nincs öt percük, hogy azt a csodát együtt fedezzék fel. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy életünk minden perce a gyerek körül kell, hogy forogjon. Azt sem, hogy ne jelezzük neki, ha nincs idő, energia, pénz arra, amit szeretne. Amit igyekeztem megérteni, az az, hogy a piciny kis élete tele van elkerülhetetlen frusztrációkkal és nekem ahelyett, hogy még rontanék a számára amúgy sem rózsás helyzeten, talán abban kellene segítenem, hogy ő is megtanulja, hogyan tudja kezelni a szembejövő nehéz helyzeteket.

Lackfi verse elmondta nekem a lányom helyett, amit ő a két-hároméves szókincsével és élettapasztalatával még nem volt képes elmagyarázni: ez nem döntés kérdése. Tőle függetlenül jön valami, ami átveszi az uralmat, és csupa bajt okoz. És azt is megmutatta, hogy nekem ezzel mi a feladatom: ott lenni, segíteni, támogatni a küzdelmében, hogy legyőzze, kordában tartsa ezt a valamit. El kellett fogadnom, hogy a következő pár évünk arról fog szólni, hogy a gyerekem próbálgatja szellemi és testi erejét. Igyekszik elhelyezni magát családban, bölcsődei vagy óvodai közösségben, általában a nagy világban. F. Várkonyi Zsuzsa Tanulom magam című könyvéből idézve: „Amit a felnőtt szemszögéből dackorszaknak hívunk, a gyerek szemszögéből az énépítés kora.”

Szabályok voltak nálunk és nem is kevés. Igen határozott rendszert igyekeztem kialakítani, hogy a munka és sok egyéb elfoglaltságunk mellett minden szépen, rendben menjen. De próbáltam csak azokat a dolgokat szabályozni, amire feltétlenül szükség volt egy nyugodt, kiszámítható napirend kialakításához. Fontos volt, hogy délutánonként több óra maradjon a felfedezésre, mozgásra, trécselésre, fára mászásra… Most visszagondolva, a legtöbb idő a famászással ment el. Szerintem két- és ötéves kora között többet volt a gyerek fán, mint földön. :D De vissza a dackorszakhoz!

Nekünk a dackorszakos mesekönyveink több szempontból is nagy segítségünkre voltak:

• Segítettek a lányomnak megérteni, hogy amit érez és csinál a dackorszak alatt, az nem rosszaság vagy olyan dolog, amit szégyellnie kell. Bizony sok kisgyerekkel vagy kisállattal (:D) történik hasonló.
• Segítettek neki a szavak megtalálásában, megtanulásában, hogy el tudja mondani, mit érez. Ennek és a későbbi olvasmányainknak ez irányú hatását egyébként a mai napig érezzük. A kiskamasz kor küszöbén óriási könnyebbség nekem, de legfőképpen Neki, hogy el tudja mondani, ha bántja valami. Különösen szerencsés esetben még azt is, hogy micsoda. :D
• Segítettek nekem megérteni, hogy mi játszódhat le a gyerekem fejében egy-egy problémásabb helyzetben. A meseírók, valami csodálatos szerencse folytán, emlékeznek a gyerekkori énjük minden rezdülésére, esetleg a gyerekek gondolataiban tudnak olvasni. Nem tudom, melyik lehet az igaz. Mindenesetre mi, meseolvasó szülők, olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha híján is vagyunk eme képességeknek, ők segítenek nekünk emlékezni és megérteni.
• Segítettek a legnagyobb mesterek trükkjeit ellesni. Bevallom, a Mazsola könyvek Manócskáját tekintem mesteremnek, ha gyereknevelésről van szó. De Kismackó mamája, Annipanni vagy Pettson is elöl van a tanítók sorában. Ezeket a könyveket sokan azért olvassák, mert úgy hiszik, segítenek a kisgyerekeket megnyugtatni és jobb belátásra bírni, ha „jön a hiszti”. De arra biztatom a szülőket, hogy ők is igyekezzenek eltanulni a történetek „nevelő” szereplőinek nyugalmát, humorát, de legfőképpen a kreativitását, amivel megoldanak egy-egy izzasztó helyzetet.

Lényeg a lényeg! Amiért itt vagyunk! Jöjjön a 15 segítő gyerekkönyv, amely meséssé teheti a dackorszakot. A listát a "Neveljünk olvasókat" csoport tagjainak javaslatai alapján és a saját kedvenceimből állítottam össze. Egy-két nap múlva pedig érkezik egy újabb válogatás, amelyben a "Neveljünk olvasókat" csoport egyik tagja, Németh Zsófia klinikai szakpszichológus, két kislány édesanyja által ajánlott gyermeknevelési szakkönyveket mutatom meg  Nektek, amelyekben különösen nagy hangsúlyt kapnak a dackorszak okozta problémák.

Kezdjünk néhány olyan könyvvel, amelyek segítenek megérteni a kicsinek, mi is történik vele, amikor dühös, szomorú vagy vidám, és hogy bizony másoknál is elszakadhat a cérna. A problémát, amiről beszélni tudunk, könnyebben meg is tudjuk oldani. :)

1. Regina Schwarcz: Ha mérgesek az állatkölykök (Scolar, 2017)

Bájos illusztrációkkal ellátott lapozó a legkisebbeknek a mérgelődő és hisztiző állatkákról, Tóth Krisztina magyarításában. A kedves rajzok és a ritmikus, mondókaszerű versek miatt akár már egyéves kortól is örömmel nézegethető, mesélhető. 

"Mit tegyünk, ha jön a hiszti? 
Egy állatkölyök is dühönghet, 
párnába bokszol vagy rohangál, 
de ha anyja öleli őt meg, 
meleg karjában mérge elszáll."

2. Doris Rübel: Örülök, félek, haragszom (Scolar, 2012)

A Ravensburger gyermekkönyvsorozatának e kötete az alapérzelmekkel ismerteti meg az apróságokat. A könyvet lapozgatva elgondolkodhatnak azon, minek örülnek, mitől félnek, miért lesznek mérgesek vagy szomorúak. Megtudhatják, hogyan ismerhetik fel ezeket az érzéseket magukon és másokon. Megérthetik, mi történik, amikor sírnak vagy veszekednek. 
Ismerjük meg a világot, lépésről lépésre – együtt, minden nap. A Mit? Miért? Hogyan? Mini sorozat a legkisebbekkel ismerteti meg környezetünk titkait. Kötetei egyszerű és szemléletes válaszokat adnak a kicsik kérdéseire. A játékos elemek, a kedves rajzok, a kinyitható ablakok és a kornak megfelelő magyarázatok a könyv minden oldalát élvezetessé teszik. A praktikus és „strapabíró” könyvet kétéves kortól ajánljuk.

 

Szerintem nagyon fontos! Talán a legfontosabb a dackorszak gyerek-szülő viszonyában: bármi is történjen, bármit is tegyél, mi itt vagyunk Neked! A bizalom, amit ebben az időszakban felépítünk vagy megtartunk, hosszú évekre könnyítik meg szülők dolgát! :) 

3. Catherine LeBlanc: Akkor is szeretnél? (Manó könyvek, 2017)

Kismackót nyugtalanítja valami. 
Vajon mennyire szereti őt az édesanyja? Akkor is szereti, ha Kismackó rosszalkodik? 
Akkor is, ha valami nagy baj lesz? 
Igen. Az anyai szeretet mindennél erősebb, és Kismackó megtanulja, hogy ez nem fog megváltozni soha. Megható történet az anyai szeretetről és a gyermeki kíváncsiságról Szabó T. Anna és Dragomán Pali – anya és fia – közös fordításában.

 

Dacosak, akaratosak, szeretnivalóak

4. Marék Veronika: Boribon házikója (Pagony Kiadó, 2012)

Boribon elhatározza, hogy házikót épít. Először pokróccal leteríti az asztalt, aztán bevisz mindent, ami fontos neki. Csakhogy hamarosan vendégek érkeznek: Bence és Szuszi. És a sok minden mellé már nem férnek be a kuckóba! Ráadásul este el is kell pakolni a játékokat. De nem baj, hiszen másnap újra lehet építeni!

5. Anna Casalis: Cini, az egér makacskodik (Juventus 2005)

Vajon miért makacskodik már megint Cini, a kisegér? Miféle oka lehet ennek? Milyen kalandokat él át? Hová tűnik el? Hogyan találják meg a szülei? Minderre fény derül a színes képekkel teli, kemény táblás mesekönyvben.

6. Harry Horse: Kisnyuszi világgá megy (General Press, 2011)

Kisnyuszinak elege lesz abból, hogy mindig megmondják neki, mit csináljon. Úgy dönt, világgá megy, és épít magának egy saját házikót. De nem alakul minden a tervei szerint…

7. Jonathan Emmett: Ide nekem a Holdat! (Naphegy Kiadó, 2007)

A mesék főhőse, Vakondok, „a kedves, naiv gyermek”, akit „felnőtt barátai” ismertetnek meg a természet szépségeivel, rejtelmeivel. Vakondok a föld alatt él, és amikor kibújva vakondtúrásából először pillantja meg a Holdat, könnyed mese veszi kezdetét komoly dolgokról. Kiváncsiságról, küzdeni tudásról, birtoklásvágyról, saját félelmeink leküzdéséről, és a felnőtt és gyermeki attitűd különbözőségéről.

8. Bálint Ágnes: Szitakötők szigetén (Holnap Kiadó, 2012)

A Szitakötők Szigete arról volt nevezetes, hogy valamennyi dunai sziget közül ezen nőtt a legfinomabb, legízletesebb, legkövérebb fű. Mondták is némelyek, hogy meg kellene változtatni a sziget elnevezését, esetleg olyasmire, hogy a Zamatos Gyomnövények szigete vagy a Selymes Füvek szigete. Erre a szitakötők kijelentették, hogy akkor viszont ők elköltöznek a szigetről. Ez nagy kár lett volna, mert a szitakötők csillogó szárnyukkal, könnyed röptükkel sok gyönyörűséget szereztek a sziget lakóinak…

9. Nele Moost: Ide vele! (Manó Könyvek, 2007) - Korábbi kiadását "Az enyveskezű holló" címmel találjátok a könyvtárakban!

Zokni, a kis holló tulajdonképpen nagyon kedves madár, csak egy baj van vele: mindent meg akar szerezni, ami a csőre elé kerül. Barátai mindent elkövetnek, hogy Zokni ne tudja elcsenni kincseiket, de hiába… Mindegy, hogy játék mackóról, görkorcsolyáról vagy tűzoltóautóról van szó, Zokninak újabb és újabb trükkök jutnak eszébe, hogy a kiszemelt játékokat mielőbb a fészkébe vihesse. Így megy ez egészen addig, amíg rá nem jön, hogy van valami, ami minden kincsnél többet ér.

10. Bálint Ágnes: Mazsola (Holnap Kiadó, 2015)

Manófalvi Manó a madárijesztők barátja egy szép napon födél nélkül maradt. Beköltözött hát egy jókora sütőtökbe amelyet kívülről egy induri pinduri kismalac, aki nem más mint Mazsola rágcsálni kezdett. Ebből a humoros, vidám meséből megtudhatjátok mi minden történt még Mazsolával és barátaival.

11. Berg Judit: Hisztimesék (Ecovit, 2013)

Hisztizik a kisgyerek – nem akar öltözködni, ebédelni, rendet rakni, vagy éppen csak fel szeretné hívni magára a figyelmet. A könyv meséi válsághelyzetben születtek: síró-rívó, hisztiző kisgyerekei megnyugtatására találta ki őket a szerző. A kedves, rövid kis történetek a mindennapok apró, de sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségeit segítenek áthidalni a 2-4 éves apróságoknak és szüleiknek.

A gyönyörű illusztrációk és rövid párbeszédek az állandóan lapozni vágyó, türelmetlen gyerekek számára is felolvashatóvá és élvezhetővé teszik a meséket.

A kötet elején – bevezetés helyett – egy szülőknek szóló, bátorító-vigasztaló „igaz mese” található. A könyv végén pedig egy ráadásmese, amelynek semmi különös tanulsága nincs, egyszerűen a derűs pillanatokra való.

12. Silvia Roncaglia: Egyszervolt hiszti (Móra Kiadó, 2013)

Kedves, rokonszenves, bajkeverő, ám kissé sértődékeny, és… kék pikkely borítja. Ki ne szeretné, ha ilyen sárkány lenne a képzeletbeli barátja? Barti éppen olyan fénylő csatos csizmát szeretne, amilyen a mesebeli Csizmás Kandúrnak van. Anyukája azonban nem veszi meg neki a boltban, mire Barti hisztizni kezd, és bezárkózik a szobájába. Lumpi Lumpival, kis képzeletbeli sárkány barátjával Egyszervolt herceg meseboltjába utaznak, ahol varázslatos holmik között válogathatnak. Egyszer csak Barti eltűnik, Lumpi Lumpit pedig megtámadják az egerek…

13. L. Molnár Edit: Mese a kislányról, aki nem akart felnőni - és más történetek (Ciceró Kiadó, 2010)

Minden szülő találkozik a dackorszakkal. A kötetben tíz „nem akarom”, illetve „azt akarom” mese szerepel. Ezekre a helyzetekre próbáltam megoldást keresni – már ha létezik egyáltalán. Az ízig-vérig nem akaró, nem csináló, azonnal akaró három és fél éves lányom mindenesetre elcsendesül tőlük. Remélem, más családokba is hoznak pár nyugodt percet.

14. L. Molnár Edit: Mese a kisfiúról, aki mindig mindent félbehagyott - és más történetek

A „nem akarom” történetekből nem lehet kifogyni. Mindig van miről, kiről és kinek mesélni. 
A mese a kislányról, aki nem akart felnőni szerzőjétől íme újabb tíz mese kezdő és haladó toporzékolóknak.

15. Lauren Child: Nem vagyok álmos, nem akarok lefeküdni! (Csimota Kiadó, 2010)

Charlie-nak van egy kishúga, Lola a neve. Charlie-t néha megbízzák, hogy este fektesse le a kislányt. Ez nem könnyű, mert Lola szeret sokáig fennmaradni. Lola azt mondja: Nem vagyok álmos! Sem 6-kor, sem 7-kor, sem 8-kor, és 9-kor még mindig ébren vagyok, és 10-kor egy csöppet sem vagyok fáradt, sem 11-kor, sem 12-kor, de még hajnali 13-kor is ugrálós kedvem van! Lola azt állítja, hogy ő aztán sose fárad el.

Kép: lisa runnels képe a Pixabay -en.